- Azonális talajok
- a földrajzi övezetességtől független talajok, amelyek kifejlődését a helyi tényezők szabják meg (pl. öntés-, váz- és homoktalajok).
- Barna erdőtalaj
- zonális talajtípus a valódi mérsékelt övben, a lombos erdők alatt képződő közepes humusztartalmú talajféleség; savanyú mállással keletkezik, sok agyagos részt tartalmaz; a csapadék mennyiségétől függ, hogy mennyi szerves anyag mosódik ki belőlük; kilúgozási szintjük (A-szint) általában vastag és gyengén savanyú kémhatású.
- Humusz
- természetes eredetű, többféle nagy molekulájú vegyületet magába foglaló szerves anyagok csoportja, ami a talajok termőképességét adja; az elhalt növények bomlástermékeiből és az élőlények kiválasztástermékeiből mikroorganizmusok közreműködésével keletkezik.
- Láptalaj
- azonális talajtípus, olyan területeken alakul ki, amelyek az év nagy részében vízzel borítottak; a nedves, oxigén nélküli környezetben az elhalt növények erjedő bomlásával savanyú, sötét színű, tőzeges talaj képződik.
- Laterit
- a trópusi területekre jellemző, vas- és alumínium-oxidokban gazdag, ezért vörös színű málladéktalaj.
- Mezőségi talajok
- zonális talajtípus, az erdőövezettől a sivatagig terjedő füves, pusztai növényzet alatt képződött talajfélék összefoglaló neve, amelyek megfelelők a mezőgazdasági termelés számára; fekete színűek, nagy a szervesanyag-tartalmuk, jó a víz-, hő- és levegőháztartásuk.
- Öntéstalaj
- általában gyenge termőképességű, fakó romtalaj a vízfolyások mentén. Az időközönkénti áradások azzal akadályozzák a talajképződést, hogy újra és újra iszapot terítenek a már bomló szerves anyagra.
- Rendzina
- mészkő- és dolomitterületeken karbonátos kőzeteken kifejlődő, sekély termőrétegű, köves talaj. Erőteljes humuszosodás és a gyenge kilúgozás jellemzi.
- Réti talaj
- azonális talajtípus, amely vizenyős réteken, folyók ártereiben alakul ki; A-szintje sötét, humuszos, magas vastartalmú, B-szintje hiányzik, C-szintjében hirtelen csökken a humusztartalom.
- Romtalajok
- olyan azonális talajok, amelyek azért alakulnak ki, mert a felszín bolygatása miatt nincs idő a humusz lebomlásához, a talaj kifejlődéséhez (pl. homok- és öntéstalajok).
- Sivatagi váztalajok
- szerves anyag nélküli, semleges vagy enyhén lúgos pH-jú, kilúgozástól mentes, alacsony humusztartalmú talajok a sivatagban.
- Szikesedés
- talajfejlődési folyamat, amelynek során a talaj felső részében erőteljes sófelhalmozódás következik be, minek következtében romlik a talaj termőképessége. Az ingadozó talajvízszint váltja ki; vagy azért következik be, mert a területen a párolgás meghaladja a csapadékmennyiséget, vagy azért, mert felszín közelében lévő talaj vízszintje természetes (pl. apadás) vagy mesterséges ok (pl. vízelvezetés, rossz időben végzett öntözés) miatt lecsökken.
- Szürke erdőtalaj (podzol)
- zonális talajtípus a hideg mérsékelt övben, a tajga alatt képződik. A-szintje savanyú, mivel a tűlevelű avar eleve savanyú nyersanyag, de kémhatását fokozza, hogy a hűvös éghajlaton a sok beszivárgó nedvesség ki is lúgozza, ezért mezőgazdasági művelésre nem alkalmas.
- Talaj
- a földkéreg legfelső, laza, termékeny rétege, amelyet kőzetszemcsék, humusz, oldatok, levegő és élőlények alkotnak.
- Talajképződés
- a kőzetek fizikai, kémiai és biológiai átalakulási folyamata, amely során az anyakőzetből talaj keletkezik.
- Talajpusztulás
- a termőtalajnak a víz, a szél és a különböző tömegmozgásos folyamatok hatására bekövetkező lehordódása, a talaj termőrétegének (A-szintjének) fokozatos elvékonyodása.
- Talajszint
- a talajszelvény egy szakasza, amelyen jól kivehetők a lezajlott talajképző folyamatok jelei, vagyis amely a szelvény többi részétől, szintjeitől színében, szerkezetében, humusztartalmában stb. eltér. A talajok többségét az alábbi három szint jellemzi: A-szint: humuszban leggazdagabb, a felszínről beszivárgó víz a szerves és szervetlen anyagok legnagyobb részét kilúgozza belőle, és mélyebbre mossa; B-szint: a felette lévő szintből kimosódott anyagok felhalmozódási helye; C-szint: az anyakőzet törmelékéből és málladékából áll.
- Talajvédelem
- mindazon tevékenységek összessége, amelyek a talaj termékenységének megőrzését szolgálják; tágabb értelemben a talajerózió és a defláció elleni védekezést jelenti.
- Terra rossa (vörösföld)
- a mediterrán területek zonális talajtípusa; vörös színű, agyagos talaj, amelynek kis humusztartalma van, kilúgozott, de semleges kémhatású.
- Trópusi vörösföldek
- jellegzetesen téglavörös színű zonális talajtípusok az egyenlítői és az átmeneti övben, amelyek erős és gyors mállás hatására jönnek létre, a kovasav, valamint a bennük keletkező sók, bázisok a sok csapadék hatására kimosódnak. Földművelésre alig alkalmasak, mert a szerves anyag gyors lebomlása miatt csak kevés és nyers humusz képződik, és a sok csapadék bemossa a növények számára szükséges tápanyagokat a talaj mélyébe, a talaj felszínén csak az alig oldódó vas- és alumínium-hidroxidok maradnak, ennek köszönhetik színüket.
- Tundratalaj
- zonális talajtípus a sarkköri övben, a tundra gyér növényzete alatt képződik; a vékony, hiányos szerkezetű, humuszban nagyon szegény talajnak nyáron is csak a felső része enged fel, így a fagyott altalaj nem képes átengedni a hóolvadékot, emiatt a talaj vizenyős, tőzeges.
- Váztalajok
- azonális, főleg mállás során keletkezett talajok, amelyeknek rossz a tápanyag- és vízforgalma, ezért azokon a növényzet megtelepedésére alig van lehetőség.
- Zonális talajok
- azok a talajok, amelyek jellemzői tükrözik valamely földrajzi öv vagy terület sajátosságait (éghajlatát, természetes növényzetét), azokhoz igazodnak (pl. mezőségi talaj, podzol).
