- Agyagásvány
- ásványok egy jellegzetes csoportjának tagja (pl. kaolinit, illit); általában más ásványok (pl. földpátok) mállásából keletkezik; rétegei könnyen elcsúsznak egymáson, ennek köszönhető az agyag képlékenysége.
- Alábukás (szubdukció)
- az egymás felé közeledő kőzetlemezek találkozási vonalában a kisebb sűrűségű kőzetlemez peremének a nagyobb sűrűségű kőzetlemez alá való becsúszása, aminek következtében a lemez a mélyben megolvad és szétszakadozik; a betolódás helyén mélytengeri árok keletkezik.
- Alpi (eurázsiai) hegységképződés
- szárazföldi kőzetlemezek (az Eurázsiai-, valamint az Afrikai- és az Ausztráliai–Indiai-lemez) ütközése következtében lejátszódó hegységkeletkezési folyamat, amely a harmadidőszakban (eocén–miocén) tetőzve felgyűrte az Eurázsiai-hegységrendszer vonulatait.
- Árok
- vetődéssel kialakult szerkezeti forma, leggyakrabban a földkéreg két helyben maradt vagy kiemelt röge közötti, többé-kevésbé párhuzamos vetősíkok mentén lesüllyedt darabja.
- Ásvány
- a földkéreg többnyire szilárd, fizikai és kémiai értelemben egynemű, természetes eredetű alkotóeleme. Minden ásványra jellemző a meghatározott, többnyire kristályokból felépülő belső szerkezet és az állandó kémiai összetétel (bár egyes elemek helyettesíthetik egymást a kristályrácsban). Egyes ásványok mesterségesen is előállíthatók.
- Ásványi nyersanyag
- természetes eredetű, ásványokból álló anyag, ami eredeti környezetéből kiemelve iparilag hasznosítható, amit az ember különböző munkaeljárások során felhasználhatóvá képes tenni.
- Átalakult kőzet
- üledékes vagy magmás eredetű kőzetekből nagy nyomási és magas hőmérséklet hatására átkristályosodással (pl. márvány) vagy palásodással (pl. agyagpala) létrejött kőzet.
- Bioásvány
- élőlények közreműködésével képződött kristályos vegyület (esetleg elem), amely élőlények körzeműködésével képződött; életműködés mellékterméke vagy valamilyen szerepet tölt be az életműködésében (pl. szilícium-dioxid, kalcium-karbonát, apatit, magnetit, kollagén).
- Bioszféra
- az élet elterjedésének tere a Földön a kőzetburok külső részén, a talajban, a troposzférában és a hidroszférában.
- Drágakő
- természetes vagy mesterséges eredetű anyag (pl. ásvány, megkövesedett gyanta, korall, kagylógyöngy), amely színe, tisztasága, fénye vagy fényjátéka szépségénél fogva megnyerte az ember tetszését, ezért értéke van.
- Elcsúszó lemezmozgás
- ellentétes erőhatások következtében az egymás felé közeledő kőzetlemezek olyan szögben találkoznak egymással, hogy nem frontálisan ütköznek, hanem elcsúsznak egymás mellett.
- Építőanyag
- építkezésekhez felhasznált természetes (pl. kőzet) vagy mesterséges eredetű anyag, ami lehet az építmény fő alkotója (pl. mészkő, kerámia, fa, fém), az alkotók kötőanyaga (pl. cement, bitumen, gipsz), a kettő keveréke (pl. beton), vagy módosító anyag (pl. szilikon).
- Érc
- fémtartalmú kőzet, amelynek fémtartalma az adott kor technológiai szintjén gazdaságosan kinyerhető.
- Ércásvány
- az érc fémet tartalmazó ásványi összetevője.
- Fedetlen ősföld
- olyan ősföld, amelyről az évmilliók során lepusztult a vastag üledéktakaró, így ma egyenetlen felszínű síkság, ahol jórészt az ősi mélységi magmás és átalakult kőzetek vannak a felszínen (pl. Balti- és Kanadai-ősföld).
- Fedett ősföld
- nagy (akár több ezer méter) vastagságú üledékes kőzetrétegekkel fedett ősföld (pl. Brazil-felföld, Guyanai-hegyvidék, Angara-ősföld).
- Forrópontos vulkánosság
- a kőzetlemezek belső területein lejátszódó magmatizmus, amely során az alsó köpenyből felnyúló, környezeténél 100–200 °C-kal melegebb magmacsóva (forró pont) átolvasztja a köpenyt és a kérget, anyagából pajzs alakú bazaltvulkán vagy bazalttakaró jön létre a felszínen; a forró pont évmilliókig helyben marad, de a felette lévő kőzetlemez elmozdul, ezért vulkánok sora jöhet létre (pl. Hawaii-szigetek).
- Földhő-egyenérték (geotermikus gradiens)
- a Föld belső hőmérsékletének növekedési üteme a mélység felé, amely 100 méterenként átlagosan 3 °C.
- Földkéreg
- a Föld legkülső, legkisebb tömegű, átlagosan 30 km vastag, szilárd, kőzetekből álló gömbhéja, amelynek két fajtája van: a szárazföldi és az óceáni kéreg.
- Földköpeny
- a földkéreg és a földmag külső része közötti 2500 km vastagságú, általában szilárd halmazállapotú gömbhéj, amelyet alsó és felső köpenyre osztanak.
- Földmag
- a Föld mintegy 7000 km átmérőjű, magas hőmérsékletű és rendkívül nagy nyomású, vasból, nikkelből álló központi tartománya; olvadt külső magra és szilárd belső magra osztjuk.
- Földrajzi burok
- a Földnek az a természetes egysége, amelyben érintkezik, összefonódik, kölcsönhatásban van egymással és együtt fejlődik a szilárd földkéreg, a folyákony vízburok és a gáznemű légkör, valamint a bioszféra.
- Földrengés
- a kőzetburok anyagainak lökésszerű rázkódása, rugalmas rezgése, amely szerkezeti mozgások során pattan ki a litoszférában felhalmozódó mechanikai feszültségek felszabadulásakor.
- Földrész (kontinens)
- földrajzi értelemben: nagy kiterjedésű, összefüggő, óceánokkal és tengerekkel határolt szárazföld (hagyományosan hozzájuk tartoznak az előterükben fekvő szigetek is); földtani értelemben: szárazföldi kérgű kőzetlemezdarab.
- Földtani szerkezet
- egy terület alapvető szerkezeti felépítése, pl. milyen kőzetlemezek, nagyszerkezeti egységek, azoknak mely szerkezeti típusa jellemzi, hogyan helyezkednek el az egyes szerkezeti elemek.
- Földtörténeti időegységek (geokronológia)
- a Föld fejlődéstörténetének jellegzetes, egymástól elkülönülő rövidebb-hosszabb szakaszai (hierarchikus egységei: idő, időszak, kor, korszak), amelyek rendszerét a földtörténeti kortábla (időskála, idővonalzó) segít áttekinteni.
- Geokémiai körforgás (biogeokémiai ciklusok)
- a földi energiaáramlási rendszert kísérő, különböző időtartamú anyagáramlási körfolyamatok az egyes szférákban (légkör, víz-, kőzet- és talajburok, bio- és technoszféra) és azok között; noha a kémiai elemek földi mennyisége megközelítőleg állandó, a ciklusok során az egyes elemek hosszabb-rövidebb időre kikerülnek a körforgásból, a gázciklus során a légkörben, az üledékes ciklusban a kőzetekben tárolódnak.
- Gömbhéjas szerkezet
- az égitestek anyagának sűrűségüknek megfelelő gömbhéjakba rendeződése a gravitáció és a forgás következtében; a Földön 3 fő gömbhéj (belülről kifelé: földmag, földköpeny és földkéreg).
- Gyűrődés
- a felszínen és a mélyben ható oldalirányú nyomóerők hatására a földkéregben bekövetkező folyamat, amely gyűrt szerkezeteket hoz létre.
- Gyűrthegység
- közeledő kőzetlemez-peremeken, a kőzetlemezek ütközése során a lemezek közötti üledéktömegből felgyűrődött nagyszerkezeti egység, amelynek anyaga redőkbe, takarókba préselődött.
- Hasadékvölgy
- az óceáni hátság középvonalában a felnyomuló magma feszítő ereje következtében kialakult, hosszan húzódó árok.
- Hegységképződés (orogenezis)
- a hegységrendszereket kialakító folyamat; szűkebb értelemben: szerkezetek kiemelkedése; tágabb értelemben: a különböző szerkezetek kialakulása és kiemelkedése.
- Hegységrendszer
- 1. egymáshoz kapcsolódó, egymással többnyire szerkezetileg összefüggő hegységek és a közöttük elhelyezkedő medencék sorozatának összefoglaló neve; 2. az azonos hegységképződési ciklusokban keletkezett, összefüggő, fejlődéstanilag, kőzettanilag, morfológiailag azonos vagy hasonló hegységek elnevezése.
- Kaledóniai hegységképződés
- a földtörténeti óidőben (kambrium–szilur) lezajlott hegységképződési folyamat, amely során Ős-Európa és Ős-Észak-Amerika kőzetlemezének közeledése következtében felgyűrődött a közöttük lévő Kaledóniai-óceánban felhalmozódott üledéktömeg, létrehozva a Kaledóniai-hegységrendszert.
- Kiömlési (vulkáni) kőzet
- a vulkáni működés során keletkező, a feláramló magmából származó, a földfelszínen vagy a felszín közelében a hőmérsékletcsökkenés következtében kikristályosodott és megszilárdult kőzet (pl. bazalt, andezit, riolit).
- Kontinensvándorlás
- a Föld felszínének fejlődését leíró elmélet, ami szerint a mai földrészek egy egykori egyetlen óriási földrész, a Pangea feldarabolódásával és egyes darabjainak egymástól való eltávolodásával keletkeztek.
- Kőzet
- nagy tömegű természetes képződmény, a földköpenyben és földkéregben lejátszódó folyamatok terméke a földkéregben, amely túlnyomórészt szilárd (kivétel pl. kőolaj, földgáz) és néhány kivételtől eltekintve (pl. a dolomit mint kőzet) többféle ásványból épül fel; ásványtani összetétele állandó.
- Kőzetátalakítás
- az az emberi tevékenység, amely során a kőzetet megmunkálják (pl. aprítják, méretre vágják, faragják) annak érdekében, hogy természetes állapotában felhasználják, vagy átalakítják (pl. hevítik, áztatják, átkristályosítják), más anyaggal keverik (pl. cement, beton), hogy belőle új tulajdonságú (pl. keményebb, formálhatóbb, jól szigetelő), az ember számára hasznosítható anyagot nyerjenek.
- Kőzetburok (kőzetöv, litoszféra)
- 1. a Föld geokémiai szempontból megkülönböztetett öve, ami a földkérget és a felső köpeny egy részét foglalja magába; 2. szűkebb értelemben a növényzet, a talaj, a vizek alatt elterülő, szilárd halmazállapotú anyagokból, üledékes, magmás és átalakult kőzetekből álló földöv, amely kőzetlemezekre tagolódik.
- Kráter
- a magmacsatorna tölcsérré kiszélesedő torka, amit a mélyből felszínre törő anyag tágít, a kifolyó, megmerevedő láva pedig magasít.
- Kristály
- egymással különböző szögeket bezáró síklapokkal határolt test, amely atomok meghatározott térbeli elrendezésén alapul; az ásványok túlnyomó többsége kristályokból épül fel.
- Kristályos kőzet
- a mélységi magmás és az átalakult kőzetek régies elnevezése, ami arra utal, hogy az ilyen kőzet szabad szemmel is jól látható kristályokból áll.
- Kürtő
- a földkéreg rétegeit áttörő, függőleges, kéményszerű csatorna, amelyen keresztül a magmakamrából a felszín felé nyomul a kőzetolvadék.
- Lágyköpeny (asztenoszféra)
- 130–160 km vastag, olvadt, képlékeny belső gömbhéj a felső köpeny alsó részén.
- Láncos röghegység
- olyan már rögösödött egykori lánchegység, amely későbbi szerkezeti mozgások során újragyűrődött és megemelkedett (pl. Tien-san, Altáj).
- Láva
- a felszínre került magma, amiből elillantak a könnyű gázok.
- Lépcsővidék
- vetődéssel kialakult szerkezeti forma, törési síkok mentén lépcsősen egymás fölé emelkedett rögök sorozata.
- Levegőburok (atmoszféra)
- a Föld felszíne fölött elhelyezkedő, légnemű halmazállapotú, lényegében gázok keverékéből álló földöv, amely kifelé fokozatosan megy át a bolygóközi térbe.
- Magma
- a lágyköpeny nagy nyomású, magas hőmérsékletű, mozgékony, jórészt szilikátokból és oldott gázokból álló kőzetolvadéka.
- Magmaáramlás
- a lágyköpeny képlékeny olvadékának hőmérsékletkülönbség következtében létrejövő mozgása.
- Magmatizmus
- a magmával kapcsolatos mozgásjelenségek, mozgásfolyamatok, hő- és kémiai folyamatok, a vele kapcsolatos kölcsönhatások sorozata.
- Medence
- minden oldalról befelé néző lejtőkkel határolt, kerek vagy szabálytalan alakú, zárt vagy egy helyen nyitott térszíni bemélyedés, negatív felszínforma, amely lehet vetődéssel kialakult szerkezet, illetve erózióval vagy akkumulációval létrejött felszínforma.
- Medencevidék
- medence az azt körülvevő hegységkerettel együtt.
- Medencejelleg
- egy hegységkerettel körülvett süllyedékterület (síkvidék, medence) és a hozzá kapcsolódó, ezt a domborzatot meghatározó földtani-szerkezeti jellemző, amelynek alapvető természetföldrajzi (pl. hőmérsékleti anomália, felszín alatti víztárolás, földhőkészlet, ásványkincsek) és részben társadalmi-gazdasági (pl. közlekedési és településhálózat) következményei vannak.
- Mélységi (magmás) kőzet
- a kihűlő magmából kikristályosodott, a földkéregben megrekedt, nagyobb (5–35 km) mélységben nagy kristályszemekből (pl. gránit, gabbró), sekélyebb mélységben kisebb kristályszemekből álló kőzet.
- Nagyszerkezeti egység
- a kőzetburok, a kőzetlemez olyan nagy kiterjedésű egysége, amelynek kialakulása, szerkezete, földtani felépítése és domborzata a többitől eltérő; fajtái: ősföld, röghegység és gyűrthegység, üledéktakarók, óceáni medence, mélytengeri árok, óceáni hátság és hasadékvölgy.
- Nemesfémércek
- nemesfémeket (pl. az arany, ezüst, platina), pontosabban azok ásványait tartalmazó ércek; a világkereskedelemben jelentős szerepet játszanak, mert fizikai-kémiai tulajdonságaik miatt a belőlük előállított fémek pénzverésre, ékszer- és dísztárgykészítésre kiválóan alkalmasak.
- Nemfémes ásványi nyersanyagok
- olyan nagy mennyiségben bányászott ásványok vagy kőzetek, amelyek nem tartoznak az energiahordozók és a fémek közé, de az ipar hasznosítja, mint pl. a kő- és kálisót, a foszfátot, a piritet a vegyipar, az azbesztet, a kaolint, a homokot az építőanyag-ipar, a grafitot az atomipar stb.
- Óceáni hátság
- hosszan elnyúló kiemelkedés, felszabdalódott bazalthegylánc az óceánfenéken, a távolodó lemezszegélyek között; hossza akár 10 000 km is lehet, szélessége 1000–4000 m, a környező tengerfenékhez képest 2000–4000 m magas; középvonalában hasadékvölgy húzódik (pl. Atlanti-, Keleti-Csendesóceáni-hátság).
- Óceáni kőzetlemez
- a lágyköpenybe merülő, óceáni kérget viselő (bazaltból-gabbróból felépülő), átlagosan 4–8 km vastag, nagy területű kőzetöv-darab (pl. Csendes-óceáni-, Nasca-lemez).
- Óceáni medence
- óceáni kérgű nagyszerkezeti egység mélyen a tenger szintje alatt, hatalmas kiterjedésű üledékgyűjtő.
- Ősföld
- a földkéreg ősidőben kialakult nagyszerkezeti egysége; az elsőként megszilárdult kéreg és a kőzetlemezekre szakadozott darabjaihoz egykori közeledő kőzetlemez-peremeken hozzágyűrt hegységek mára gyökerükig lepusztult, átalakult és mélységi magmás kőzetekből (gránitból) álló maradványa.
- Őslégkör
- a Földet az ősidő elején körülvevő elsődleges gázburok, amely a kőzetburok megszilárdulásakor kiszoruló gázokból (hidrogénből és héliumból) keletkezett; könnyű gázai mintegy 1 milliárd év alatt a bolygóközi térbe illantak.
- Ősmaradvány (fosszília, kövület)
- a földtörténet folyamán egykor élt és mára megkövült növényi vagy állati maradvány, lenyomat vagy életnyom.
- Ősóceán
- az ősidőben az őslégkör lehűlése során, a nagy páratartalmú légkörben heves esőzésekkel keletkezett víztömeg, amely kitöltötte a földfelszín mélyedéseit.
- Pacifikus hegységképződés
- szárazföldi és óceáni kőzetlemezek ütközése következtében lejátszódó hegységkeletkezési folyamat a Csendes-óceáni-lemez keleti és nyugati peremén, amely a harmadidőszakban (eocén–miocén) tetőzve felgyűrte a Pacifikus-hegységrendszer vonulatait.
- Palás kőzet
- olyan átalakult kőzet, amely a nagy nyomás hatására vékony, egymáson könnyen elcsúszó lapokban válik szét.
- Pangea
- a permben a variszkuszi hegységképződés hatására összeforrt egyetlen, egységes őskontinens, amelyet egyetlen ősóceán (Panthalassza) övezett.
- Redő
- a gyűrt szerkezeti forma alapegysége, redőboltozat (antiklinális) és redőteknő (szinklinális) együttese.
- Rengésfészek (hipocentrum)
- a földrengés kipattanásának helye.
- Rengésközpont (epicentrum)
- a földfelszínnek az a területe, ahol a földrengéshullámok először elérik a felszínt, ezért a rengés itt okozza a legnagyobb kárt.
- Rétegvulkán
- vegyes típusú, szakaszos vulkáni működés során létrejött tűzhányó; működésének egyik szakaszában láva ömlik a felszínre, majd erre vulkáni törmelék szóródik.
- Rög
- a vetődéses kialakult szerkezeti forma alapegysége, vetősíkok által közrefogott kőzettest.
- Röghegység
- szerkezeti mozgások során vetődéssel keletkezett nagyszerkezeti egység; a geológiai (belső) erők hatására a törési síkokkal határolt rögök függőleges elmozdulása révén kiemelt rögök és közöttük lezökkent árkok, medencék, lépcsővidékek együttese.
- Sasbérc (kiemelt rög)
- vetődéssel kialakult szerkezeti forma, törési síkokkal határolt, a környezetéből élesen kiemelkedő rög.
- Savanyúvíz (borvíz)
- szén-dioxid tartalmú, ezért savanykás ízű ásványvíz (pH<6), amely utóvulkáni tevékenység eredménye.
- Süllyedékterület
- a környezetéhez képest mélyebben elhelyezkedő terület, tektonikus mozgások során bezökkent szerkezeti egység.
- Szárazföldi árokrendszer
- a szárazföld (szárazföldi kőzetlemez) területén hosszan húzódó árkok sorozata, amelyet a kőzetlemezek távolodása következtében jönnek létre (pl. Afrikai-árokrendszer).
- Szárazföldi kőzetlemez
- a lágyköpenybe merülő, szárazföldi kérget viselő (felső része gránitos, kisebb sűrűségű, savanyú, alsó része bazaltos-gabbrós, nagyobb sűrűségű, bázisos kőzetekből), átlagosan 30–45 km vastag, nagy kiterjedésű kőzetöv-darab (pl. Eurázsiai-, Dél-amerikai-lemez).
- Szerkezeti mozgások
- a földkéreg szerkezeti (tektonikai) formáit regionálisan kialakító kéregmozgások (lemezszétsodródás, alábukás, gyűrődés, törés-vetődés, kiemelkedés, süllyedés stb.).
- Színesfémércek
- színesfémeket (pl. réz, mangán, ón, cink, ólom, alumínium), pontosabban azok ásványait tartalmazó ércek, amelyek kiemelkedő fontosságúak, mert a mindennapi életben használt tárgyaink fontos alkotóelemei.
- Szökőhévforrás (gejzír)
- utóvulkáni jelenség, szabályos vagy szabálytalan időközönként, szakaszosan feltörő forróvízű forrás (szökő hévíz), aminek szökőkútszerű kitörése a felszín alatti üregekbe (központi kürtőbe és az abból elágazó repedésekbe) szivárgó és összegyűlő víz magmahőtől való felforrásának következménye.
- Táblás vidék
- szárazföldi kőzetlemezeken elhelyezkedő, túlnyomórészt sík felszínű, az ősföldre vízszintesen vagy csaknem vízszintesen települt, üledékes kőzetrétegekből felépülő nagyszerkezeti egység (pl. Szahara, Arab-tábla).
- Talajburok (pedoszféra)
- a földkéreg legkülső, laza, termékeny rétege, amely vizet és tápanyagot biztosít a növények számára.
- Távolodó lemezmozgás
- a kőzetlemezek egymással ellentétes irányban való elmozdulása a lágyköpenyben működő magmaáramlások feszítő ereje következtében; az óceáni kőzetlemezen hasadékvölgy keletkezésével kezdődik, és a feláramló magmaanyag új óceáni kőzetlemez születését eredményezi.
- Telér
- a környezetétől eltérő ásvány-, kőzet- vagy ércanyaggal kitöltött kőzethasadék; kőzetei uralkodóan a feláramló magmából származnak; jelenléte elsősorban vulkáni területekre jellemző.
- Tényleges (abszolút) kormeghatározás
- a kőzetek, ősmaradványok korának meghatározása elemek (pl. urán, argon, szén stb.) radioaktív izotópjai segítségével.
- Töréses gyűrthegység
- merevebb földkéregrészen kialakult hegységszerkezeti típus; a kőzetlemezek közeledése miatt felgyűrődött hegység, ami későbbi szerkezetképző mozgások során a geológiai (belső) erők hatására vetődések következtében rögökre, rögsorokra tagolódott és újra kiemelkedett (pl. Bükk, Villányi-hegység, Kaukázus).
- Törésvonal
- a kéregben keletkezett törési síknak a felszínnel való metszésvonala.
- Terméskő
- természetes kőzetekből előállított, kőzettani állapota, kőzetfizikai jellemzői és darabmérete szerint osztályozott kőzet.
- Törmelékes kőzet
- aprózódás, mállás hatására vagy vulkáni működés során létrejött, alapvetően ásvány- és kőzetszemcsékből kialakult kőzet.
- Üledékes kőzet
- más kőzetek elszállított, majd lerakott aprózódás- és mállástermékeiből, valamint az élőlények szerves és szervetlen maradványaiból képződött kőzet, amely a Föld felszínén, alacsony hőmérsékleten és nyomáson keletkezik.
- Üledékképződés
- a víz, szél, jég által szállított kőzettörmeléknek óceán,tenger, tó fenekére vagy szárazulatra (legtöbbször folyó árterületére) való lerakódása.
- Üledéktakarók
- olyan területek, melyeken a földtörténeti múltban vagy a jelenben nagyon nagy mennyiségű tengeri vagy szárazföldi üledék halmozódott fel; részben üledékes kőzetetek nagy vastagságú rétegeiből, részben még kőzetté nem vált nagy tömegű laza üledékekből épülnek fel; gyakran jelennek meg nagyszerkezeti egységként mint szárazföldi süllyedékterületek vagy táblás vidékek.
- Ütköző lemezmozgás
- a kőzetlemezek egymás felé való elmozdulása a lágyköpenyben működő magmaáramlások következtében, ami összeütközésüket okozza; találkozásukkor az egyik ütköző szegélye a másik alá bukhat (pl. az óceáni kőzetlemez szárazföldivel való ütközésekor), vagy feltorlaszolhatják a közéjük szorult üledéktömegeket (pl. két szárazföldi kőzetlemez találkozásakor), hatására gyűrthegységek és vulkánok vagy szigetívek keletkeznek.
- Variszkuszi hegységképződés
- a földtörténeti óidőben (devon–perm) lezajlott nagyszabású hegységképződési folyamat, amelynek során az ős-laurázsiai és az ős-gondvanai kőzetlemez ütközésével és a közöttük lévő üledékek felgyűrődésével létrejött a Variszkuszi-hegységrendszer, ami a Pangeában egyesítette az akkori összes földrészt.
- Vezérkövület
- olyan ősmaradvány – valamely faj, nemzetség vagy család maradványa –, amely nagy területen jellemző volt egy adott földtörténeti szakaszban, megőrizte annak a környezeti bélyegeit, így segítségével meghatározható a beágyazó kőzet kora (pl. trilobiták, ammoniteszek).
- Vetődés
- a mélyben ható függőleges irányú nyomóerők hatására a földkéregben bekövetkező folyamat, kőzettömegek függőleges elmozdulása törési síkok mentén, amely rögös szerkezeteket hoz létre.
- Vetősík (törési sík)
- az a sík, amely mentén a vetődés bekövetkezik.
- Viszonylagos (relatív) kormeghatározás
- kőzetek, kőzetrétegek vagy ősmaradványok egymáshoz viszonyított korának meghatározása egymáshoz való elhelyezkedésük, anyaguk vagy a bennük lévő ősmaradványok alapján.
- Vízburok (hidroszféra)
- a különböző halmazállapotú, összes természeti vizet magában foglaló földburokrész; a felszínen a tavak, a szárazföldi vízhálózat, a tengerek és az óceánok víztömege, a kőzetekbe zárt és a légkörben lévő víz alkotja.
- Vulkáni képződmények
- szűkebb értelemben: a vulkáni működés során kialakult felszíni elemek (pl. vulkáni kúp, vulkáni szigetív, bazaltfennsík); tágabban: minden magmás és vulkáni működéssel létrejött felszíni elem, kőzettest.
- Vulkáni szigetív
- a szárazföldivel ütköző óceáni kőzetlemezek alábukási vonala mentén hosszan, akár 1000 km-t is meghaladóan húzódó, ívbe rendeződött vulkáni szigetek sorozata, ami a mélytengeri árok kontinens felőli oldalán helyezkedik el (pl. Karib-szigetek, Mariana-szigetek).
- Vulkáni por (helytelenül hamu)
- lisztfinomságú, apró (por szemcseméretű), szilárd, vulkáni eredetű kőzetdarabok, amelyet a vulkáni működés során feltörő gázok magasra visznek, és a szél messzire szállítja.
- Vulkáni törmelék
- a vulkáni működés különböző fázisaiban (pl. kitörés során, a láva feldarabolódásával, vulkáni kőzet aprózódásával) keletkezett kőzetdarabok.
- Vulkáni utóműködés (vulkáni kísérőjelenségek)
- a vulkáni működés befejeződésekor, vagy a vulkánosság rövidebb-hosszabb kitörési szünetei során fellépő gőz-, gáz- és forróvízfeltörések, leglátványosabb képviselői a szökőhévforrások (gejzírek).
- Vulkánosság
- a szilárd kérget hasadékokon, csatornákon keresztül áttörő magma felszínre jutása, amelynek nyomán sajátos és változatos vulkáni képződmények jönnek létre.
