- Abrázió
- a tengerek és a tavak mozgó víztömegének, elsősorban a hullámzásnak felszínt alakító, romboló-építő tevékenysége.
- Abszolút magasság
- a tengerszinthez viszonyított magassági érték.
- Alföld
- a tengerszint fölé 200 m-nél nem magasabbra emelkedő síkság.
- Aprózódás
- fizikai folyamat, a szilárd kőzetek külső erőhatások (pl. napsugárzás, fagy) következtében történő feldarabolódása, széttöredezése, aminek terméke a törmelék.
- Barlang
- a földkéreg kőzettömegében természetes módon kialakult üreg, amelyben legalább egy ember elfér; keletkezhet a kőzettel együtt, egyidőben (pl. lávabarlang), vagy a kőzet kialakulása után tektonikus hatásokra, túlnyomó többségük pedig a kőzettörések, repedések kioldása és a mozgó vizek eróziója útján.
- Cseppkő
- karsztterületekre jellemző, többnyire felszín alatti üregben (barlangban), ritkábban (pl. a trópusokon) a felszínen is keletkező, gazdag mésztartalmú oldatokból igen változatos formában kiváló képződmény, kristályos kalcitlerakódás; helyzete szerint lehet függő cseppkő (sztalaktit), álló cseppkő (sztalagmit) és ezek összeérése esetén cseppkőoszlop (sztalagnát).
- Csuszamlás
- a nedves lejtős tömegmozgások leggyorsabb változata, amely olyan üledékes szerkezeteken következik be, ahol a felszínhez közeli lejtős vízzáró réteg (pl. agyagréteg) felett elhelyezkedő kőzet (pl. homokkő) vízáteresztése miatt átnedvesedik és gravitációsan lesiklik a csúszópályaként szolgáló alsó rétegen.
- Dombság
- 200–500 m tengerszint feletti magasságban fekvő terület.
- Felhalmozódás (akkumuláció)
- a külső erők által lepusztított és áttelepített (elszállított) üledékanyag lerakódása; az üledékes kőzetté válás legelső fázisa.
- Felszínformák
- a földkéregnek a geológiai (belső) és a földrajzi (külső) erők hatására keletkezett egységei; egyszerű felszínformák: domb, hegy, sík terület, összetett felszínformák: mélyföld, alföld, fennsík, dombság, középhegység, magashegység.
- Felszínformálódás
- geológiai (belső) erők (magmás, vulkanikus folyamatok) vagy földrajzi (külső) erők (pl. napsugárzás, víz, jég, élővilág) következtében létrejött változás a felszínen.
- Felszíni leöblítés
- lepusztulási folyamat, amelynek során a csapadékvíz letarolja, elhordja a lejtőn felhalmozódott törmeléket.
- Feltöltődés
- 1. a külső erők által szállított törmelék- vagy hordalékanyag lerakása. 2. az állóvizek terület- és mélységcsökkenésének természetes folyamata.
- Fennsík
- 200 m-nél nagyobb tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő síkság.
- Fjord
- keskeny, mély, szétágazó tengeröböl a jégkorszaki gleccser által vájt teknővölgyben, amelybe a jégkorszak után benyomult a tenger.
- Folyóterasz
- a folyóvölgy két oldalát párhuzamosan kísérő, a vízszint fölé változó magasságban (akár sok méterrel) lépcsőszerűen emelkedő, párkányszerű sík, amely a folyó szakaszjelleg-változása (amikor feltöltőből oldalazó-, oldalazóból bevágódó szakaszjellegűvé vált) miatt alakult ki.
- Folyóvölgy
- a folyó által kiformált eróziós és részben akkumulációs völgy, amelynek alakja a folyó adott területen jellemző munkavégző képességétől függ, a felsőszakasz jellegű folyók hordalékukkal „V” keresztmetszetű völgyet vájnak a felszínbe.
- Földrajzi (külső) erők
- a kőzet-, a víz-, a levegő-, a talajburok és a bioszféra felszínalakító, anyagmozgató folyamatait előidéző tényezők, amelyek energiaforrásai főként a napsugárzás és a gravitáció. Pontatlanul, leegyszerűsítve külső erőknek mondjuk az ezeket előidéző természeti képződményeket, jelenségeket is, mint pl. szél, víz, jég.
- Geológiai (földtani, belső) erők
- a kőzetburok nagy elmozdulásait és alakváltozásait létrehozó erők, amelyek energia- és anyagáramlásokat működtetnek (pl. nehézségi erő, a Föld belső hőjéből származó termikus erő, geokémiai erő, mechanikai erő és áramlási erő).
- Hágó
- vízválasztó gerinc fokozatos lepusztulása során létrejött felszíni forma; mivel a gerinc itt a legalacsonyabb, rendszerint út vezet rajta keresztül.
- Hátság
- síkságból kiemelkedő, nagy kiterjedésű, gyengén tagolt felszínű terület.
- Homokbucka (dűne)
- a környezetéből kiemelkedő, szél által felhalmozott futóhomokhalom; fajtái: 1. parti dűne (a vízparton, azzal párhuzamosan), 2. vándordűne (parti dűne mögött), 3. sivatagi dűne (a sivatagok buckasoraiból összenövő homokdombsor).
- Homokfodor
- futóhomok felszínén vagy homokos folyómederben kialakuló, egymás mögött párhuzamosan elhelyezkedő, centiméteres nagyságrendű, rövid életű hullámszerű forma.
- Hordalék
- a földrajzi (külső) erők (leginkább a folyók, a jég és a szél) által szállított, legkülönbözőbb méretű részekből (pl. iszap, homok, kavics) álló szilárd anyag, amely görgetéssel, ugráltatva, lebegtetve vagy csúsztatva szállítódhat.
- Hordalékkúp
- a hegységből a síkságra kilépő vízfolyások által, a lecsökkent esés (feltöltő szakaszjelleg) következtében lerakott, lapos félkúp alakú, legyezőszerűen szétterített, hordalékból (főként kavicsból, homokból és kőzetlisztből) felépített felszínforma.
- Hordalékkúpsíkság
- korábbi vízhálózat által felhalmozott hordalékkúpokon kialakult, egyenetlen felszínű sík terület, amely általában a hegylábperemeket övezi.
- Kanyon
- váltakozva kemény és puhább kőzetrétegekbe bevágott, lépcsőzetes, igen mély, szűk és meredek oldallejtőjű, felsőszakasz-jellegű szurdokvölgy. Rendszerint lassan emelkedő, száraz éghajlatú területeken alakul ki.
- Kárfülke
- a jégkori gleccserek által szállított moréna által kisúrolt, meredek hát- és oldalfalú, fülkeszerű mélyedés a hegységekben.
- Karr
- karsztjelenség; kopár mészkőfelszíneken az esővíz és a hólé oldó hatása következtében keletkezett keskeny barázdákból, éles, tarajos gerincekből álló sajátos felszíni forma.
- Karrmező
- karrokkal szabdalt mészkőfelszín.
- Karsztformák
- a karsztosodás során létrejött felszíni és felszín alatti formák (pl. karr, karrmező, töbör, víznyelő, uvala, zsomboly, polje, karsztos völgy, cseppkőbarlang stb.).
- Karsztosodás
- vízben könnyen oldódó, erősen repedezett kőzeteken és kőzetekben (főleg mészkő, de gipsz, kősó, dolomit is) a felszíni és a felszín alatti víz oldó vagy a felszín alatt lefolyó víz lepusztító hatására fellépő földtani jelenségek (karsztjelenségek) összefoglaló elnevezése.
- Karsztvidék
- karbonátos kőzetekből felépülő, a karsztosodás, a karsztjelenségek által kialakított változatos formakincsű táj.
- Korallzátony
- a sekély és melegvizű tengerekben élő virágállatok (korallok) által kiválaszott mészváztelepekből épült, vízszint alatti képződmény, amely trópusi éghajlatú területeken hosszan övezi a szárazföldek és a szigetek partjait.
- Kőfolyás
- nagy tömegű kőzettörmelék lassú, lefelé csúszása a hegyoldalon, a lejtős völgyekben a napi hőingadozás hatására ismétlődő összehúzódás és kitágulás következtében (a törmelékdarab kitáguláskor mindig egy kicsit lejjebb kerül).
- Kőgomba
- magányos szikla, amelynek átmérője lábánál lényegesen kisebb, mint a rajta elhelyezkedő „fejé”; száraz éghajlaton szélmarás következtében, nedves éghajlaton mállás és elhordás révén alakul ki, amennyiben a szikla alsó része kevésbé ellenálló kőzet, mint a felső része.
- Kőomlás, kőpergés
- a függőleges sziklafalakról, meredek, sziklás hegyoldalakról kisebb vagy nagyobb mennyiségű és méretű kődarab lehullása, szabad gurulása a lejtőn a gravitáció hatására; a kőzetdarabok leválását a réteglapok vagy a hasadékok mentén az aprózódás és a mállás végzi, de megindíthatja a fagy repesztő hatása, a víz vagy a szél is.
- Középhegység
- 500–1500 m tengerszint feletti magasságban fekvő terület.
- Lagúna
- az épülő partú sekély tengerben a turzásgátak és a part között lévő csendes, sekély vizű öböl; az élő lagúna a turzáskapukon át összeköttetésben van a tengerrel, a holt lagúna teljesen elgátolódott a tengertől.
- Lánchegység
- a hegységek egyik alak szerinti típusa, hosszan elnyúló, láncszerűen futó hegyvonulatok, amelyek bizonyos helyeken (ún. csomózódási pontokon) láncszemekhez hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. A lánchegység nem mindig magashegység (független a tengerszint feletti magasságtól), nem mindig gyűrthegység (független a szerkezettől), és nem is mindig „fiatal” (független a keletkezés idejétől).
- Lejtőkitettség
- az az érték, amely megmutatja, hogy a lejtő melyik égtáj irányába néz.
- Lejtős tömegmozgás
- a lejtő anyagának (kőzet, törmelék, málladék, talaj) csupán a nehézségi erő hatására, szállítóközeg nélküli mozgása; szárazon kőpergés, -omlás, -folyás; nedvesen talaj- és málladékfolyás, csuszamlás.
- Lejtőszög
- az az érték, amely megmutatja, hogy a lejtőnek mekkora a vízszintessel bezárt hajlásszöge.
- Lepusztulás (erózió)
- tágabb értelemben: a szárazföld felszínének elegyengetése és anyagának elszállítása többféle geológiai és földrajzi erő (szél, víz, jég, nehézségi erő, hullámverés stb.) hatására; szűkebb értelemben: a szárazföld felszínének, a talajnak a víz által történő lepusztítása.
- Magashegység
- 1500 m-nél nagyobb tengerszint feletti magasságban fekvő terület.
- Málladék
- a mállás során keletkezett, kémiai átalakulást szenvedett anyag.
- Mállás
- az ásványok és a kőzetek kémiai bomlása a Föld felszínén vagy ahhoz közeli sekély mélységben, nedves környezetben és megfelelő hőmérsékleten.
- Mélyföld
- a tenger szintjénél alacsonyabban fekvő szárazföldi terület, általában síkság.
- Moréna
- a jég által letarolt és a jégbe fagyva szállított osztályozatlan, vegyes szemcsenagyságú kőzettörmelék, illetve annak felhalmozódása a jég elolvadása után.
- Morénasánc
- a belföldi jégtakaró vagy a magashegységi gleccser mindenkori elvégződésénél az eljegesedés után, a jég visszahúzódásakor helyben maradt sánc vagy gát alakú morénahalom.
- Morénasíkság
- egykori belföldi jégtakaróval borított vagy gleccserek elvégződésénél fekvő közel sík terület, amelyen a jégtakaró visszahúzódása során morénák sorozata halmozódott fel.
- Ősfolyamvölgy
- széles völgy, amely a jégkorszakban a jégtakaró peremterületein keletkezett vizeknek a jégtakaró előterében való az egyesülésük után az általános felszíni lejtésirányt követően alakult ki.
- Polje
- nagy (200–400 km²) kiterjedésű karsztos térszíni mélyedés, medence.
- Relatív magasság
- két felszíni pont, képződmény egymáshoz viszonyított magasságkülönbsége; az az érték, amivel egy felszínforma a környezete fölött magasodik.
- Romhegység
- erősen töredezett és lepusztult hegység, amelynek már csak nyomokban ismerhető fel a korábbi szerkezete, formakincse.
- Síkság
- megközelítőleg vagy teljesen vízszintes sík felszínforma.
- Szélbarázda
- futóhomokterületek növényzettel nem fedett foltjain szélkifúvással keletkezett, hosszan elnyúló térszíni mélyedés.
- Szélkifúvásos (deflációs) tanúhegy
- a szél szelektív lepusztító tevékenysége által kialakított, ellenálló kőzetekből álló felszíni kiemelkedés, amely a kevésbé ellenálló kőzetekből felépülő környezete fölé magasodik.
- Sziget
- olyan szárazföldi terület, amely minden oldalról tengerrel van körülvéve és a földrészeknél jóval kisebb.
- Szoros
- 1. hegyvidéki szoros: hosszabb hegyvonulatot átvágó szűk völgy; 2. tengerszoros: a tengernek két szárazföld között összeszűkülő, szomszédos tengereket összekötő része, a szárazföldek közötti szűk, vízi átjáró (pl. Gibraltári-szoros); 3. földszoros: a szárazföld erősen elkeskenyedő szakasza két óceán vagy tenger között (pl. Panamai-földszoros).
- Szurdok
- nagyon mély és igen keskeny, meredek (akár függőleges) falú, bevágódó szakasz-jellegű völgy.
- Talajfolyás
- leginkább a tundrán és magashegységekben megfigyelhető, olvadáskor fellépő jelenség, ami akkor következik be, amikor a talaj felszíne átnedvesedik, de az alatta lévő réteg még fagyott, az átnedvesedett réteg lassan lefelé halad a lejtőn.
- Tanúhegy
- a lepusztulásnak különböző mértékben ellenálló kőzetekből felépített területen az ellenállóbb kőzettel fedett felszínrészlet, amely a környezeténél kevésbé pusztult le; hozzávetőleg tanúskodik a felszín lepusztulás előtti állapotáról, szintjéről.
- Töbör (dolina)
- általában mészkőfennsíkok felszínén kialakult kerek vagy szabálytalan alakú, tál formájú karsztos mélyedés.
- Törmelék
- az aprózódás terméke, különböző nagyságú kőzet- és ásványdarabok összessége, amelyek nem szenvedtek vegyi átalakulást.
- Turzás
- az állóvizek lapos partra kifutó hullámai által a part előtt, azzal többé-kevésbé párhuzamosan felépített, gát alakú, homokból álló képződmény, nagyon gyakran egymás mögött turzások egész sorozata, egy turzásrendszer alakul ki.
- Üledék
- újra lerakódott korábban már felaprózódott, esetleg el is mállott ásvány- és kőzetanyag; aprózódással vagy mállással keletkezett kőzettörmelék földajzi erők (pl. víz, szél, jég) általi szállítását követően lerakott, leülepedett anyag.
- Vásott szikla
- a jég válogató lepusztításával kialakult, ellenállóbb kőzetekből álló aszimmetrikus kiemelkedés; a jég mozgásirányával szembeforduló lejtője enyhébb, tele van a jégbe fagott moréna darabjai által vésett gleccserkarcokkal, a másik oldala meredek és csiszolatlan.
- Vonalas erózió
- a folyóvíz vagy az időszakosan a lejtőn lefolyó víz, vízfolyás határozott pályához (mederhez) kötött lepusztító tevékenysége.
- Völgy
- egyik végén nyitott, hosszú térszíni mélyedés, amelyet két, egymással szembeforduló és egymással nagyjából párhuzamosan futó lejtő határol.
- Zátony
- folyóvizekben, tavakban vagy tengerekben kialakult közvetlenül a vízszint alatt elhelyezkedő szikla-, hordalék- vagy korallképződmény, amely a vízszint időszakos csökkenésével a szárazra kerülhet.
