- Abszolút hőingadozás
- valamely területen valaha mért legmagasabb és legalacsonyabb hőmérséklet közötti különbség.
- Állandó gázok
- azon gázok (nitrogén, oxigén, nemesgázok), amelyek mennyisége és aránya a levegőben hosszú időn (sok ezer éven) át változatlannak tekinthető.
- Általános légkörzés (nagy földi légkörzés)
- a troposzféra egészét átfogó légáramlási rendszer, aminek révén a forró, a mérsékelt és a hideg övezet felszíni és nagy magasságban lévő légtömegei egymással kapcsolatot tartanak és többé-kevésbé kicserélődnek.
- Anticiklon
- a mérsékelt övezetre jellemző, hideg és meleg légtömegek találkozási területén keletkező magas nyomású légköri képződmény, amelyben a levegő a felszín közelében kifelé és az északi félgömbön az óramutató járásával egyező irányban áramlik, középpontjában leszálló légáramlás uralkodik, aminek következtében derült és száraz időjárást okoz.
- Aszály
- a meleg évszakban hosszan tartó csapadék-, illetve nedvességhiány. 1. Meteorológiai aszály: ha egy területen hosszabb időn át kevesebb csapadék hullik, mint amennyi földrajzi fekvéséből következne; 2. Mezőgazdasági aszály: ha egy területen a növények tenyészidőszakában a növények fejlődéséhez kevés a csapadék, vagy nem megfelelő időben érkezik.
- Besugárzás
- a Napból a földfelszínre érkező elektromágneses sugárzás, ami a felszínen hőenergiává alakul, így döntő módon hozzájárul a felszín és általa közvetve a levegő felmelegedéséhez.
- Ciklon
- a mérsékelt övezetre jellemző, hideg és meleg légtömegek találkozási területén keletkező (a futóáramlásokról lefűződő), alacsony nyomású (belseje felé csökken a légnyomás) légköri képződmény, amelyben a levegő a felszín közelében befelé és az északi félgömbön az óramutató járásával ellentétes irányban áramlik, a belsejében összetorlódó levegő pedig felfelé mozog, ezért vonulásuk felhős, csapadékos időjárással jár.
- Csapadék
- a levegőben lévő vízpára kicsapódásával keletkező cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú víz; két nagy csoportja: hulló és a talaj menti csapadékok.
- Csapadékképződés
- az a légköri folyamat, amely során csapadék keletkezik; a vízgőzzel telített levegőből, amikor hőmérséklete a harmatpontja alá süllyed, a felesleges vízpára a kondenzációs magvakon (pl. porszemeken, jégkristályokon) vagy a felszíni tárgyakon vízcseppek, jégkristályok formájában kiválik.
- Dér
- apró jégkristályokból álló nem hulló csapadékfajta; fagypont alatti hőmérsékleten a kicsapódott pára kifagyásával (szublimáció) keletkezik, bevonatot képez a felszínen és a tereptárgyakon.
- Éghajlat
- adott légtér hosszú időn át jellemző időjárásainak rendszere, amely a napsugárzás, a légkörzés és a földfelszín tulajdonságainak (tengerszint feletti magasság, domborzat, a felszín anyaga, növényzet) következménye; azon időjárási változásoknak az összessége, amelyek az adott helyen évről évre, csaknem azonos módon, törvényszerűen bekövetkeznek.
- Éghajlat-ingadozás
- egy terület éghajlatának rövidebb ideig (néhány évig) tartó és az éghajlat minden elemét érintő, nagy területekre kiterjedő megváltozása.
- Éghajlati diagram
- az éghajlat jellemzésére használt, az éghajlati elemek évi menetének megjelenítésén alapuló grafikus ábrázolás, amelyről leolvasható, hogy az év egyes hónapjaiban és egész évben mennyi a havi középhőmérséklet és a hulló csapadék mennyisége; két típusa: a hagyományos és Walter-Lieth-féle éghajlati diagram.
- Éghajlatválasztó hegység
- olyan hegység, amelynek két oldalán természetföldrajzi okokból eltérő éghajlatok alakultak ki.
- Éghajlatváltozás
- egy terület éghajlatának hosszú ideig (több évtizedig) tartó és az éghajlat minden elemét érintő, nagy területekre kiterjedő megváltozása (pl. jégkorszakok).
- Erősen változó gázok
- azok a légköri gázok (pl. kén-dioxid, kénhidrogén, vízgőz, ammónia, szén-monoxid), amelyek mennyisége akár már néhány héten belül is jelentősen megváltozik.
- Exoszféra
- a Föld légkörének legkülső, protonokból álló rétege, amely kb. 800 km magasságban kezdődik és fokozatosan átmegy a bolygóközi térbe.
- Fagyott eső
- kisméretű (0,5–2 mm), átlátszó, gömbölyű jégdarabok hullása; réteges felhőzetből hullik amikor a talajközeli levegő hőmérséklete fagypont alatti, de a nagyobb magasságokban lényegesen melegebb levegő áramlik.
- Felhő
- vízgőzzel túltelített állapotú levegőtömeg a légkör troposzférájában.
- Felhőképződés
- a levegő vízgőztartalmának kicsapódása a magasban a kondenzációs magok körül.
- Felhőtípusok
- a felhőknek a gyakorlati élet szempontjából fontos jellemzőik, elhelyezkedési magasságuk és szerkezetük szerinti csoportjai. Szerkezetük szerint alapvetően lehetnek réteges (kis vastagság, nagy kiterjedés, pl. esőrétegfelhő), gomolyos (halmok, inkább magasak, pl. gomolyfelhő) és függőleges (nagyon magasak, pl. zivatarfelhő) felhők; magasságuk szerint alacsony szintűek (a felszíntől 2 km-ig, réteges gomolyfelhő), közepes (2-6 km, pl. szépidőfelhő) és magas szintűek (6 km felett, pl. bárányfelhő).
- Fényvisszaverő képesség (albedó)
- a földfelszínnek az oda érkező napsugarakat (elektromágneses látható fénysugarakat) visszaverő képességét kifejező arány (%), amely elsősorban az anyagától és a színétől függ: a 100%-os albedójú test a rá eső fényt teljes egészében visszaveri, a 0%-os albedójú pedig minden fényt elnyel (ezt nevezik abszolút fekete testnek).
- Forró övezeti monszun szélrendszer
- a passzát szélrendszer és a hőmérsékleti egyenlítő évszakos vándorláshoz kapcsolódó légáramlási rendszer a felszín és a magasabb légrétegek között. Az északi félgömb nyarán a hőmérsékleti egyenlítő a földrajzi Egyenlítőtől északra húzódik, így a déli félgömb felől a hőmérsékleti egyenlítő felé tartó délkeleti passzátszél az Egyenlítőt átlépve megváltoztatja az irányát, és délnyugati nyári monszunná válik, ami a szárazföldeket elérve nagy (nem ritkán rendkívüli) mennyiségű csapadékot hoz; télen az északkeleti passzát a szárazulatok felől fúj a délebbre húzódó hőmérsékleti egyenlítő felé, és száraz levegőt hozó északnyugati téli monszunná változik.
- Főn (bukószél)
- hegyvonulatok szélárnyékos oldalán lebukó száraz, általában meleg légáramlás. A hegységen átbukó levegő szárazzá válik, mert nedvességtartalma a szél felőli oldalon már kicsapódik. Lefelé haladva egyre melegebbé válik (melegebbé, mint ugyanabban a tengerszint feletti magasságban a hegy szél felőli oldalán), mert a szélárnyékos oldalon a hőmérséklete 100 méterenként 1 °C-kal nő, míg érkezési oldalán csak a telítettség eléréséig csökken így a hőmérséklete, azután csak fele mértékben.
- Frontátvonulás
- időjárási front áthaladása valamely terület felett, ami időjárás-változással jár, és hatással van az emberi szervezetre is.
- Futóáramlás
- főleg a 30–40° földrajzi szélességek között a troposzféra felső részében a különböző hőmérsékletű légtömegek határán kialakuló, nagy (300–350 km/h) sebességű, örvénylő, nyugatias légáramlás, amelyből ciklonok fűződnek le.
- Füstköd (szmog)
- a városi és ipari légszennyezés következtében a levegő vendéganyagainak és járulékos alkotórészeinek káros fölszaporodása miatt kialakuló, egészségre ártalmas köd. Ha télen nagy a levegő páratartalma és nagy mennyiségben kerül a levegőbe (főként a fűtésből származó) szén- és kén-dioxid, valamint korom, akkor a parányi részecskék felszínén bekövetkezik a kicsapódás, londoni típusú füstköd alakul ki. Nyáron szélcsendes időben, ha az autók kipufogógázaiból, ipari üzemekből sok nitrogén-oxid kerül a levegőbe, a napsugarak hatására Los Angeles-i típusú füstköd keletkezik.
- Harmat
- cseppfolyós halmazállapotú nem hulló csapadékfajta, amely a levegőben lévő vízgőznek a tereptárgyakon és a felszínen való kicsapódásával keletkezik, miután hülésekor elérte a harmatpontját.
- Harmatpont
- az a léghőmérséklet, amelyen a levegő telítetté válik; továbbhűlése esetén megindul a benne lévő vízgőz kicsapódása.
- Helyi szelek
- viszonylag kis területen érvényesülő, főleg a felmelegedés helyi különbségein alapuló felszínközeli légáramlási rendszerek (pl. tengeri-parti szél, hegy-völgyi szél, főn, városi szél).
- Hidegfront
- időjárás-változást okozó jelenség, ami során egy adott helyen a levegő nálánál hidegebb levegőnek adja át a helyét; a gyorsabban mozgó hideg légtömeg hirtelen a magasba emeli a könnyebb, melegebb levegőt, ezért a front vonala előtt keskeny sávban heves zápor, esetleg jégeső alakul ki, átvonulása után pedig hirtelen lehűl a levegő és nő a légnyomás.
- Hőelnyelődés
- a légkörön keresztülhaladó napsugarak egy részének a levegő alkotóanyagaiban való elnyelődése (az ózon az ultraibolya sugarakat, a vízgőz és a szén-dioxid az infravörös sugarakat nyeli el), ami a levegőnek igen csekély felmelegedését okozza.
- Hőingadozás
- adott időszak (pl. nap, hónap, év) legmagasabb és legalacsonyabb hőmérsékleti értékei vagy középhőmérsékletei közötti különbség egy adott helyen.
- Hőmérsékletjárás
- a hőmérséklet időbeli változása, amely kis eltéréssel követi a Nap napi és évi járását.
- Hőmérséklet napi járása
- a hőmérséklet folyamatos változása egy nap alatt egy adott helyen a Nap napi járása, vagyis a nappalok és az éjszakák váltakozása és nappal a napsugárzás beesési szögének változása következtében.
- Hőmérséklet éves járása
- a hőmérséklet (napi középhőmérséklet) folyamatos változása egy év alatt egy adott helyen a Nap évi járása, vagyis az évszakok váltakozása és a napsugarak beesési szögének változása miatt.
- Hőmérsékleti (termikus) egyenlítő
- a Föld legmagasabb hőmérsékletű pontjait összekötő, önmagába visszatérő görbe vonal az évi középhőmérsékleti térképen, amely helyét és alakját az év során folyton változtatja a Nap évi járása következtében.
- Hőösszeg
- 1. az a hőmennyiség, amelyet bizonyos időszak (pl. év, nap) alatt a felszín a napsugárzás hatására felvesz; 2. mindazon napok napi középhőmérsékletének összege, amelyeken a középhőmérséklet elérte vagy meghaladta a 10 °C-ot.
- Hulló csapadék
- a levegőben lévő vízpára kicsapódásával keletkező cseppfolyós vagy szilárd halmazállapotú víz, amely a légkör magasabb rétegeiből, felhőből hull a felszínre; akkor keletkezik, ha a felhőt alkotó csapadékvíz cseppjeinek, jégkristályainak súlya meghaladja a levegő felhajtóerejét; fő fajtái: eső, ónos eső, jégeső, havas eső, hó, hódara.
- Hurrikán
- az Atlanti-óceán északi részén, a brazíliai partok közelében születő trópusi ciklon, amely különböző pályákon halad Észak-Amerika (az Egyesült Államok délebbi részei) és Közép-Amerika partjai felé.
- Idő
- légkörtani értelemben a légkör pillanatnyi fizikai állapota.
- Időjárás
- egy adott helyen a légkör fizikai állapotának – amit az időjárási elemek adatai fejeznek ki – rövid időn belüli változása.
- Időjárási és éghajlati elemek
- az időjárás és az éghajlat jellegzetességeit meghatározó tényezők: a napsugárzás, a levegő hőmérséklete, a levegő nyomása (légnyomás), a levegő mozgása (szél és légáramlások), páratartalma, a felhőzet és a csapadék fajtája, mennyisége és intenzitása.
- Időjárási (légköri) front
- a troposzféra különböző tulajdonságú légtömegei közötti átmeneti zóna, amely mozgásával az időjárás megváltozását okozza mozgási területe felett.
- Időjárási térkép (szinoptikus térkép)
- egy adott terület időjárási helyzetét bemutató térkép, amely azonos időpontban szolgáltatott adatokat ábrázol minden mérőhelyre vonatkozóan. A térképen karikák jelzik a mérőállomások helyét, színezettségük a borultság mértékét, a rajtuk lévő pálcikák pedig a szél irányát és erősségét jelzik, a mellettük lévő számok a léghőmérsékletet fejezik ki °C-ban; a mérőállomásokat összekötő görbék (izobárok) a légnyomást mutatják hPa-ban, futásukból rajzolhatók meg az időjárási frontvonalak, melyek helyzetéből a szél irányának és sebességének ismeretében megbecsülhető a várható időjárás.
- Inverzió
- a levegő hőmérsékleti gradiensének megfordulása; a levegő hőmérséklete a magasság növekedésével nem csökken, hanem nő, ami a troposzféra stabilitását növeli és akadályozza a konvektív folyamatokat.
- Ionoszféra
- a légkör kb. 80 km magasságban kezdődő rétege, amelyben a levegő anyagai, részecskéi a Nap ultraibolya sugárzása és a kozmikus sugárzás hatására a magassággal egyre nagyobb arányban növekedően ionizált állapotban vannak, ezért visszaverik az elektromágneses hullámokat.
- Izobár
- az azonos légnyomású pontokat összekötő, önmagába visszatérő zárt görbe vonal az időjárási térképen.
- Izohiéta
- azokat a helyeket összekötő, önmagába visszatérő zárt görbe vonal az időjárási térképen, amelyeken a lehullott csapadék mennyisége egyenlő volt az ábrázolt időpontban vagy időszakban.
- Izoterma
- azonos középhőmérsékletű pontokat összekötő, önmagába visszatérő zárt görbe vonal az időjárási térképen.
- Jégeső
- 5 mm-nél nagyobb jéggömbök vagy szabálytalan jégrögök formájában, általában zivatarfelhőből hulló csapadék.
- Kisugárzás
- a napsugárzás hatására fölmelegedő földfelszín által kibocsátott hosszúhullámú sugárzás, ami hőt ad át a felette lévő levegőnek.
- Kondenzációs mag
- a légkörben lebegő, nagyon apró szilárd részecske, amelyen vízként csapódik ki a légköri vízgőz; jelenléte a felhőképződés feltétele.
- Konvekció
- 1. a folyadékok vagy gázok hő- és nedvesség-transzportja; 2. meteorológiai értelemben: a hő és a nedvesség függőleges transzportja, amely instabil légköri feltételek esetén fel- és leáramlások révén alakul ki.
- Köd
- a felszín közelében képződött felhő, amelyben a látótávolság legfeljebb néhány száz méter.
- Környezet savanyodása
- a savas ülepedés következtében a felszín kémhatásának savanyú irányba való eltolódása, ami a levegő kén-dioxid-, kénhidrogén- és nitrogén-oxid-tartalmának szállítódás közbeni savvá alakulása miatt következik be.
- Közepes hőingadozás
- valamely terület legmagasabb és legalacsonyabb átlagos hőmérséklete között lévő különbség.
- Középhőmérséklet
- egy adott időtartam alatt mért hőmérsékleti értékek számtani középértéke egy adott helyen. Pl. a napi középhőmérséklet egy adott napon többször is (általában egyezményesen meghatározott időpontokban) mért hőmérsékleti adatok átlaga. A havi és az évi középhőmérsékleteket a napi középhőmérsékletek átlagolásával számítják ki.
- Légnyomás
- a földfelszín 1 cm2-ére ható levegőoszlop súlya.
- Légszennyező anyagok
- olyan anyagok, amelyek levegőben való előfordulása ártalmas az emberi és egyéb élő szervezetekre.
- Melegfront
- időjárás-változást okozó jelenség, ami során egy adott helyen a levegő nálánál melegebb levegőnek adja át a helyét; a lassan mozgó meleg légtömeg a hideg levegőék hátán felsiklik úgy, hogy maga előtt tolja a frontvonalat; ezért előtte széles sávban napokig csendes eső esik, átvonulása után emelkedik a hőmérséklet.
- Mérsékelt övezeti monszun szélrendszer
- a mérsékelt övezetben a földrészek keleti partvidéke közelében, a szárazföld és a tengervíz eltérő felmelegedése miatt kialakuló szélrendszer. Nyáron a szárazföldek erősebben felmelegszenek, mint a tengerek, ezért fölöttük alacsonyabb a légnyomás, mint a környező tengerek felett, hatására a tenger felől párával telt légtömegek érkeznek a szárazföld felé, amelyekből gyakran jelentős mennyiségű csapadék hullik, a felemelkedett légtömegek nagyobb magasságokban lassan a tenger félé áramlanak; télen viszont a víztömegek lassabban és kevésbé hűlnek le, mint a szárazföld, így a tenger felett alacsonyabb a légnyomás, hatására hideg és száraz légtömegek áramlanak a szárazföldről a tenger felé, ekkor a tengerek felett esik az eső, és a magasban a tenger felől a szárazföldek felé áramlanak a légtömegek.
- Monszun szélrendszer
- évszakosan változó szélrendszer; két típusa a forró övezeti és a mérsékelt övezeti monszun szélrendszer.
- Napfénytartam
- a napsugárzás időtartama egy adott időegység (pl. óra, nap, hónap vagy év) alatt egy adott helyen. Gyakran használt mérőszáma az egy év alatti napsütéses órák száma.
- Nyugatias szél
- a nyugati szélrendszer felszínközeli összetevője, a 30–60° földrajzi szélességek között érvényesülő nyugatias (az északi félgömbön északnyugati, a délin délnyugati) légáramlás. (Valójában benne a levegő kígyózva mozog a felszín egyenetlenségei miatt.)
- Nyugatias szélrendszer
- a 30–60° földrajzi szélességek között érvényesülő légáramlási rendszer a felszínközeli és a magasabb légrétegek között, aminek hajtóereje a térítőkörök és a sarkkörök közötti felszíni légnyomáskülönbség, valamint a troposzféra felső határán nagy sebességgel mozgó futóáramlás; a térítőkörök környékén a leszálló légáramlás miatt magas a légnyomás, ezért a levegő a felszín közelében nyugatias irányban a sarkkörök felé áramlik.
- Ónoseső
- túlhűlt vízcseppekből álló csapadék, amely azonnal megfagy, amikor a felszínre, a tereptárgyakra érkezik, és jégbevonatot képez azokon.
- Ózonréteg
- a légkör 20–50 km magasságban lévő ózontartalmú rétege, amely a földi élet számára azért fontos, mert megszűri az ultraibolya sugarak legnagyobb részét.
- Passzát szél
- a passzát szélrendszer felszínközeli összetevője, a térítőkörök és az Egyenlítő között érvényesülő keleties (az északi félgömbön északkeleti, a délin délkeleti) légáramlás, ami az Egyenlítő mentén állandóan felszálló levegő utánpótlódását biztosítja.
- Passzát szélrendszer
- a térítőkörök és az Egyenlítő között érvényesülő légáramlási rendszer a felszínközeli és a magasabb légrétegek között. A két térítőkör között a felszín közelében fújó keleties passzátszelekkel jelentős légtömegek utaznak az Egyenlítő felé, ahol a feltorlódott légtömeg erősen felmelegszik és feláramlásra kényszerül (= passzát szélrendszer felszálló ága); a magasban nyugatias áramlással szétterjed a térítők felé, ahol lehűl, ezért és a tömegvonzás miatt leszállásra kényszerül (= passzát szélrendszer leszálló ága).
- Sarki szél
- a sarki szélrendszer felszínközeli összetevője, sarkkörökön belüli területeket uraló keleties (az északi félgömbön északkeleti, a délin délkeleti) légáramlás.
- Sarki szélrendszer
- a sarkkörökön belüli területeken érvényesülő légáramlási rendszer a felszínközeli és a magasabb légrétegek között. A sarkvidékeken a hideg miatt kialakuló magas nyomású övből a levegő az alacsony nyomású területek (a sarkkörök) felé törekszik a felszín közelében, a sarkkörök környékén viszont felmelegedése miatt feláramlásra kényszerül, és a troposzféra felső részében a sarkok felé áramlik, ahol erős lehűlése miatt lefelé kényszerül.
- Savas eső
- a levegőt szennyező kén-dioxidtól, nitrogén-dioxidtól, szén-dioxidtól enyhén savas kémhatásúvá vált csapadék, amely azokon a felszíneken, amelyekre ráhullik, idővel maradandó kémiai elváltozásokat hoz létre, ami az erdők pusztulásához, a talajok elsavanyodásához, az építmények korróziójához vagy mállásához vezet.
- Savas ülepedés
- a légkörben lévő savasodást kiváltó anyagok lejutása a felszínre; részben a csapadékkal felhígulva, részben a savakból keletkezett szilárd vagy cseppfolyós légköri aeroszol részecskék lassú lehullásával jutnak a felszínre.
- Szél
- a levegő földfelszínközeli, azzal többé-kevésbé párhuzamos áramlása, amelyet a légnyomáskülönbség működtet.
- Szélrendszer
- a felszínközeli és a magasabb légrétegek levegőcseréjét biztosító áramlási rendszer, amely a Földet körülölelő különböző légnyomású övek között alakul ki; részei: a passzát, a nyugatias, a sarki szélrendszer és a monszun szélrendszerek.
- Szóródás
- a napsugarak kitérülése eredeti mozgásirányukból annak következtében, hogy nekiütköznek a levegőben lévő vízgőz-, szén-dioxid- és vendéganyag-molekuláknak.
- Sztratoszféra
- az alsó légkör felső, a troposzféra felett elhelyezkedő, kb. 40 km vastag, felfelé fokozatosan csökkenő hőmérsékletű rétege, amelyben ezért alig mozog a levegő.
- Tájfun
- a Csendes-óceán Délkelet-Ázsia körüli vizei fölött képződő trópusi ciklon, amely különböző pályákon halad Kelet- és Délkelet-Ázsia partjai felé.
- Talaj menti csapadék
- a felszínen vagy annak közvetlen közelében lévő levegőben kiváló, nem hulló csapadék, amely akkor képződik, ha a levegő a harmatpontjánál hidegebb felülettel érintkezik; fajtái: harmat, dér és zúzmara.
- Telítettség (páratelítettség)
- a levegőnek az az állapota, amikor az adott hőmérsékleten már nem képes több vízgőzt magába fogadni.
- Tenyészidőszak
- 1. a mezőgazdaság szempontjából az évnek a földművelésre, növénytermesztésre alkalmas időszaka, aminek hosszúsága a földrajzi fekvéstől függ (Magyarországon az április 1-jétől október 1-jéig tartó időszak); 2. egy adott növény csírázásától termésének beéréséig szükséges időtartam, amely alatt adottak a termesztéséhez szükséges éghajlati feltételek.
- Tényleges (abszolút) páratartalom
- a levegő egy térfogategységében (m3-ében) lévő vízgőz mennyisége (g).
- Termoszféra
- a légkör 80–500 km magasságban lévő rétege, amelyben az oxigénatomok elnyelik az ultraibolya (0,2 µm-nél rövidebb hullámhosszúságú) sugárzást; ez az elnyelt energia kifelé haladva az egyre kisebb sűrűségű rétegekben hőmérséklet-emelkedést okoz.
- Tornádó
- nagyon erős, nagy (általában 50-80 km/óra, de esetenként 300-400 km/óra) sebességgel forgó tölcsérszerű légörvény; leggyakrabban Észak-Amerika belső, síksági tájain alakul ki igen különböző hőmérsékletű légtömegek hirtelen találkozásának következtében; legfeljebb néhány kilométer átmérőjű tölcséréből a felszín felé kinyúló ormányában igen alacsony a nyomás, ezért felszippantja az útjába kerülő tárgyakat, miközben a sebesen felfelé örvénylő levegőben rendkívüli hevességű zivatar keletkezik.
- Troposzféra
- az alsó légkörnek a Föld felszínével érintkező legalsó, 10–12 km vastagságú, legsűrűbb, mozgásban lévő, vízgőztartalmú rétege; az időjárási jelenségek színtere.
- Trópusi ciklon
- nagyon gyors mozgású, hatalmas (akár több száz km átmérőjű) ciklonárisan (az északi félgömbön az óramutató járásával ellentétes irányban) forgó és horizontálisan igen sebesen (150-400 km/óra) mozgó szél- és zivatarörvény a forró övezetben (az é. sz. és a d. sz. 8–20° között), amely a nagyon erősen felmelegedő légtömeg felfelé törése és eközbeni lehűlése következtében alakul ki, képződési helye a hőmérsékleti egyenlítővel vándorol.
- Üvegházhatás
- a levegő hővisszatartó képességén alapuló jelenség: a Napból érkező rövidhullámú sugarakat a légkör jól átengedi, majd a felszín elnyeli és ezáltal felmelegszik; a felmelegedett felszín viszont hosszúhullámú sugárzást bocsát ki, amit a légköri üvegházhatású gázok (főként a szén-dioxid és a vízgőz) elnyelnek, így a légkör a kisugárzott hő jelentős részét visszatartja.
- Változó gázok
- azok a légköri gázok (pl. szén-dioxid, metán, hidrogén, ózon), amelyek bár mindig jelen vannak a levegőben, de mennyiségük, arányuk és térbeli koncentrációjuk már akár néhány éven vagy évtizeden belül érzékelhetően változik.
- Városi hősziget
- a nagyvárosokra jellemző mikroklimatikus jelenség, a beépített városi területeken (a városi légtérben, a felszínen) a hőmérséklet – főként éjszaka és télen – jellegzetesen magasabb, mint a városkörnyéken; a városnak a környezetétől eltérő energiaháztartása összefügg a burkolt felszín és a kiterjedt függőleges falfelületek nagy hőelnyelő képességével, a párolgó felszínek hiányával, a termelés, a közlekedés, a fűtés hőtermelésével, az üvegházhatású gázkibocsátással.
- Vendéganyagok
- szilárd és cseppfolyós halmazállapotú anyagok, amelyek a kozmikus térből áramlások révén (pl. porviharokkal, vulkánkitörésekkel) vagy emberi tevékenység hatására kerülhetnek a levegőbe, és bár csak rövid ideig (pár napig-hétig) tartózkodnak ott, mégis erősen befolyásolhatják a hőháztartást, a látótávolságot, a felhő- és ködképződést.
- Viszonylagos (relatív) páratartalom
- a levegő vízgőzzel való telítettségének a foka, azt fejezi ki, hogy a térfogategységnyi levegő tényleges páratartalma hány százaléka a maximális vízgőzbefogadó képességének.
- Visszaverődés
- a Napból és a Világegyetemből érkező elektromágneses sugarak visszatérülése a bolygóközi tér felé hullámhosszúságánál nagyobb szemnagyságú felhővízcseppekbe, jégkristályokba vagy szennyező részecskékbe való ütközésük miatt.
- Zúzmara
- szilárd halmazállapotú nem hulló csapadékfajta, amely 0 °C alatti hőmérsékleten a túlhűlt köd- vagy felhőcseppek tárgyakhoz ütődésekor ráfagyással keletkezett.
