- Árapály-energia
- a tengerjárás keltette vízmozgásból, a dagály idején történő vízszintemelkedésből és az apálykori vízszintcsökkenésből származó mechanikai energia; mivel periodikus természeti jelenséghez kapcsolódik, folyamatosan rendelkezésre álló, megújuló energiaforrás.
- Árapály-erőmű
- nagy tengerjárású partokon, többnyire tölcsértorkolatba épített erőmű, amely a tengerszint hat óránként ismétlődő emelkedésének és süllyedésének az energiáját hasznosítja; turbináit a zsilipekkel ellátott gát előtt vagy mögött felduzzadt víztömeg mozgási energiája működteti.
- Atomerőmű
- a hőerőművek egyik fajtája, amelynek reaktorában maghasadás során felszabaduló hő segítségével előállított gőz forgatja meg a turbinákat.
- Atomipar
- az energiagazdaságnak az az ága, amely atomenergiát állít elő; magában foglalja a fűtőelemek előállítását a hasadóanyagokból (pl. uránércből), az atomerőművek berendezéseinek gyártását és az erőművek üzemeltetését is.
- Biobrikett
- a mező- és erdőgazdálkodás melléktermékeiből (pl. faforgácsból, aprítékból, nyesedékből) és erre a célra termesztett növényekből (pl. energiafű, energianád) préselt tüzelőanyag, amely nagyon jó hatásfokkal ég és égésekor nem szennyezi a levegőt (mert nincs benne kén).
- Bioenergia
- energetikai értelemben a biomasszában rejlő energia, amelyet valamely biológiai anyag (mezőgazdasági termény feldolgozásának mellékterméke, hulladéka, pl. szalma; energianövény, pl. repce, energiafű; állati trágya, erdőgazdasági vagy fafeldolgozási melléktermék, hulladék, pl. faapríték, fűrészpor) elégetésével (hőenergia-felszabadítás) vagy kémiai átalakítással (pl. cseppfolyósítás, elgázosítás) szabadítanak fel.
- Biogáz
- 1. szerves anyagokból levegőtől elzárt körülmények között keletkezett gázelegy (pl. mocsárgáz, elárasztott rizsföldeken vagy kérődző állatok emésztőrendszerében keletkező biogáz, hulladéklerakó telepen termelődő depóniagáz); 2. szerves anyagokból mesterséges erjesztéssel energiaelőállítási céllal nyert gázkeverék (nagy része metán).
- Biomassza
- biológiai eredetű szervesanyag-tömeg, egy szárazföldi vagy vízi élő és nemrég elhalt szervezetek (növények, állatok, gombák, mikroorganizmusok) összessége; biotechnológiai iparok termékei; technológiai folyamatok összes biológiai eredetű terméke, hulladéka, mellékterméke.
- Elsődleges energiaforrás
- olyan, a természetben előforduló energiahordozó, amelyből közvetlenül hőt, munkává váló energiát, elektromos áramot állíthatunk elő.
- Energiagazdaság
- a gazdaságnak az az ága, amely az energiahordozók kitermelését, másodlagos energiaforrásokká való átalakítását és elosztását végzi.
- Energiahatékonyság
- 1. az adott energiahordozóban felhalmozott energia kinyerésének mértékét kifejező érték; 2. ugyanez egy adott ország, régió energiagazdaságában felhasznált különböző energiahordozók összesítése esetén, ami összefügg az adott társadalom illetve gazdaság fejlettségi szintjével.
- Energiahordozó
- olyan anyag, amely a társadalom adott technológiai fejlettségi szintjén kinyerhető energiát tartalmaz; fajtái a fosszilis szilárd, folyékony és gáznemű tüzelőanyagok; a víz és a szél energiája; a geotermikus energia; a hasadóanyagok; a napsugárzás és a biomassza egy része.
- Energiaszerkezet
- egy adott ország, régió energiagazdaságában a különböző felhasznált energiahordozók aránya az összes felhasznált energiához képest.
- Erőmű
- elsődleges energiaforrást felhasználó, villamos energia fejlesztésére szolgáló létesítmény (építmény és berendezés); az elsődleges energiahordozóból (esetleg többszöri átalakítással) kinyert mechanikai energiát generátorok elektromos indukció révén elektromos árammá alakítják.
- Földhőenergia (geotermikus energia)
- az egyik legolcsóbb megújuló energiaforrás; tágabb értelemben: a Föld belső hőjéből származó energiamennyiség, amely a földi hőáramban a felszín közelébe kerülve a kőzetekben és a pórusvízben tárolódik; szűkebb értelemben: a Föld belső hője által fűtött hévízben tárolódó energia.
- Földhőerőmű (geotermikus erőmű)
- olyan hőerőmű, amiben a turbinákra vezetett gőz előállításhoz szükséges hőt közvetlenül a Föld belsejében keletkező hő szolgáltatja
- Hőerőmű
- általában nagy teljesítményű, állandó üzemben dolgozó hagyományos erőmű, amelyben a fosszilis energiahordozók (pl. kőszén, kőolaj, földgáz) elégetésével fűtött gőzkazánokban gőzt állítanak elő, majd az annak mechanikai erejével forgatott gőzturbinák hajtják meg a villamos energiát termelő generátort.
- Másodlagos energiaforrás
- olyan energiaforrás, amelyet az elsődleges energiahordozó átalakításával nyernek (pl. gőz, elektromos áram, koksz, gáz).
- Megújuló energiaforrás
- olyan energia kinyerésére alkalmas anyag, közeg, természeti jelenség, amely a felhasználás ellenére nem fogy el, hanem folyamatosan vagy ismétlődően rendelkezésre áll vagy újratermelődik; állandó hozamú erőforrás, amely a kimerülés veszélye nélkül felhasználható (pl. víz, napsugárzás, szél, földhő).
- Napenergia
- a Napban lejátszódó magfúzió során keletkező, elvileg folyamatosan rendelkezésre álló megújuló energiaforrás; áramtermelésre csak ott használható, ahol nagy a napsütéses órák száma és erős a besugárzás.
- Naperőmű
- a Nap energiájával működtetett erőmű, amely a sugárzási energiát közvetlenül alakítja át elektromos árammá napelemek segítségével, vagy közvetve, a parabolateknőkkel, -tükrökkel, energiatoronyban összegyűjtött energiából előállított hőenergiát alakítja tovább.
- Nem megújuló energiaforrás
- olyan fosszilis természeti erőforrás, ami nem termelődik újra (vagy ha igen, az emberi léptékkel mérve nagyon hosszú ideig tart), így készletei végesek, mennyisége a kitermeléssel és a felhasználással párhuzamosan csökken (pl. kőszenek, szénhidrogének, uránérc).
- Szélenergia
- a légnyomáskülönbség által létrejövő szél mozgási energiája; elméletileg szinte állandóan rendelkezésre álló, de időben változó intenzitású megújuló energiaforrás.
- Szélerőmű
- tágabb értelemben: a szél mechanikai erejével működtetett szélkerék, szélgenerátor, erőmű vagy szélfarm; szűkebb értelemben: a 100 kWh-nál nagyobb teljesítményű generátorokkal villamos energiát előállító berendezés.
- Vízenergia
- mozgó (folyó, áramló, gravitációsan eső) víz mozgási energiája; megújuló energiaforrás, ami térben és időben változó mennyiségben áll rendelkezésre.
- Vízerőmű
- a szárazföldeken mozgó víz mechanikai erejével működtetett, a vízszintkülönbséget kihasználó erőmű; a víz mozgási energiáját leggyakrabban vízturbinákkal biztosítják; vagy a gát mögött felduzzasztott vizet vezetik a vízturbinákra, vagy egy magasabb vízszintű víztárolóból vízturbinán keresztül egy alacsonyabban fekvőbe engedik a vizet, vagy egyszerűen a magasabb terepről az alacsonyabb terepszintre ejtik a vizet.
