- Árvédelmi gát
- a folyóparttól távolabb fekvő területek védelme érdekében épített, a folyót két oldalról párhuzamosan kísérő töltés.
- Ármentesített terület
- az árvízvédelmi töltésen kívül fekvő terület, ahol belvízelvezető csatornákkal, szivattyútelepek létesítésével akadályozzák meg az ár- és belvíz odajutását.
- Ártér (árterület)
- 1. az a terület, amelyet a folyó árvize az árvízvédelmi gátak nélkül elöntene; 2. az árvízvédelmi töltéseken belül fekvő terület a vízfolyás két partján, amelyet áradások idején időszakosan elönthet a víz.
- Belvízvédelem
- olyan intézkedések, amelyeket a belvíz csökkentése vagy megszűntetése érdekében tesznek.
- Csápos kút
- a talajvíz felszínre jutását biztosító berendezés; a folyóparton telepített függőleges akna, oldalfalából a víztartó rétegben vízszintes irányban csövek (csápok) nyúlnak ki, amelyek likacsain beszivárog a víz és az aknában összegyűlik.
- Folyószabályzás
- a hajózás, a partvédelem és az ármentesítés érdekében végzett emberi tevékenység, aminek eredményeképpen megváltozik a folyók iránya, hossza és mederviszonya.
- Ipari víz
- az ipartelepek munkájához, egyes ipari munkafolyamatokhoz felhasznált víz (pl. kazánvíz, hűtővíz, duzzasztóvíz, öntözővíz, szállítóvíz).
- Szennyvíztisztítás
- a szennyvíztisztító telepeken, tárolókban összegyűjtött szennyvíz mechanikai, biológiai, kémiai fertőtlenítő berendezésekkel végzett tisztítása.
- Vízforgatás
- a már használt víz hűtést vagy tisztítást követő újrafelhasználása.
- Vízkészlet
- valamely nagyobb területen a felszíni és felszín alatti vizekből meríthető és felhasználható vízmennyiség, amelynek folyamatos kitermelése nem befolyásolja károsan a terület vízháztartási egyensúlyát, sem az egyes vízgazdálkodási ágak érdekeit.
- Vízlépcső
- a vízfolyásokon a víz lefolyásának gyorsítása és vízenergia-termelésre hasznosítható esés biztosítása érdekében mesterségesen létrehozott szintkülönbség helyszíne; fő eleme a duzzasztómű, csatlakozhat hozzá hajózsilip; a felduzzasztott felvíz és víztároló.
- Víztároló (víztározó)
- nagyméretű mederrész, mesterséges tó, vagy tartály, ciszterna, amelyet csapadékos időben vízzel töltenek fel abból a célból, hogy vizét száraz időszakban használhassák (pl. öntözésre, kommunális vízként).
- Vízrendezés
- a természet hidrológiai hatásai és a földfelszín, valamint annak felszínközeli talajrétegei közötti kedvező kapcsolat kialakítása, a vízkárok megszüntetése érdekében végzett intézkedések, tevékenységek (pl. öntözőcsatornák, víztározók építése) összessége. Élelmiszergazdaság
- Agrárgazdaság
- szűkebb értelemben a mezőgazdasággal összefüggő termelési, szállítási és elosztási folyamatok összessége; tágabb értelemben ide tartoznak a kapcsolódó szolgáltatások, illetve a mezőgazdaság termékeinek élelmiszeripari, tartósítóipari stb. továbbfeldolgozása is.
- Agrárország
- olyan ország, amelynek gazdasági életében a nemzeti termék előállításában a mezőgazdaság részesedése meghaladja az 50%-ot, és a kereső lakosság többsége a mezőgazdaságban dolgozik.
- Agrotechnika
- a mezőgazdaságban használt gépek, vegyszerek (pl. növényvédőszerek, műtrágya) és az alkalmazott termelési eljárások, technológiák együttese.
- Állattenyésztés
- a mezőgazdaságnak az az ága, amelynek keretében gazdasági haszonállatokat tenyésztenek; élelmiszerekkel és élelmiszer-alapanyagokkal látja el az emberiséget, ipari alapanyagokat szolgáltat, igavonó és teherhordó állatokat ad a gazdálkodáshoz, valamint sport- és szabadidős tevékenységeket szolgál ki.
- Árasztásos gazdálkodás
- 1. az öntözéses gazdálkodás egyik típusa, amely száraz területeken áthaladó nagy folyók mentén (pl. Mezopotámiában, a Nílus-völgyben) alakult ki; a termőföldet a folyó áradása elárasztja, ezáltal termékeny hordalék rakódik le, pótolva a talaj tápanyagait; fő terményei gabonafélék; 2. az öntözéses gazdálkodás másik típusa, amely főleg monszun járta vidékeken (pl. Dél-, Délkelet- és Kelet-Ázsiában) alakult ki; a termőföldet elárasztják, hogy azt tartósan víz borítsa, ami szükséges a térség fő kenyérnövénye, a rizs termesztéséhez.
- Belterjes (intenzív) gazdálkodás
- az árutermelő mezőgazdaság egyik típusa, amelyet a területegységre jutó nagy költség- és alacsony munkaerő-ráfordítás, nagyfokú gépesítés és vegyszerezés, valamint az ebből következő magas terméshozam, nagy termelékenység jellemez.
- Biogazdálkodás (ökogazdálkodás)
- szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon (pl. vetésváltás, társítás) alapuló mező-, erdő-, tájgazdálkodási, élelmiszertermelési forma, amelyben szintetikusan előállított anyagok (pl. műtrágya, növényvédő szerek) használata nélkül biotermékeket termelnek; fenntartható gazdálkodás, a fogyasztók ökológiai termékek iránti igényét elégíti ki és olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és a vidékfejlesztéshez.
- Családi gazdaság
- egy család saját tulajdonú, kis területű (hazánkban max. 300 hektár) termőföldjén, az ahhoz tartozó ingatlan és ingó vagyontárgyak hasznosításával, a családtagok munkáján alapuló gazdálkodási forma.
- Égető-talajváltó gazdálkodás
- a hagyományos mezőgazdasági művelés, azon belül a szárazgazdálkodás egyik típusa, ami főként az egyenlítői övben jellemző. Művelhető földterülethez úgy jutnak, hogy egy területen felégetik a növényzetet, és amikor néhány évi földművelés alatt a termőtalaj kimerül, újabb területet égetnek fel.
- Élelmiszergazdaság
- gazdasági ágazat, amely az élet fenntartásához szükséges élelmiszereket előállítja és eljuttatja a fogyasztókhoz; magában foglalja a mezőgazdasági termelést és a termékeit feldolgozó élelmiszeripart, valamint ezek tárolásának, tartósításának, csomagolásának teljes tevékenységi körét, a termékek bel- és külkereskedelmét.
- Erdőgazdálkodás
- a mezőgazdaság egyik ága, amelynek keretében erdőket telepítenek, tartanak fenn, termelnek ki, tüzelőanyaggal és ipari nyersanyagokkal látja el az emberiséget, anyagokat nyújt más gazdasági ágazatoknak, ipari alapanyagokat szolgáltat, valamint sport- és szabadidős tevékenységeket szolgál ki.
- Farmgazdálkodás
- a belterjes mezőgazdaság egyik típusa, amelyben az árutermelés gépesített, a földbirtokon fejlett infrastruktúrát használ, általában speciális terméket állít elő a piacra.
- Földbérleti rendszer
- a termőföld határozott időre (legfeljebb 20 évre) való bérbeadása, használatának átengedése termelési integráció céljára.
- Halászat és halgazdálkodás
- a mezőgazdaság egyik ága, amely magában foglalja a különböző eszközökkel végzett, tervszerű, rendszerint iparszerű halfogást a halászati vízterületeken, a halak tenyésztését, tartását, a mesterséges halastavak telepítését és lehalászását, valamint a halak védelmét szolgáló tevékenységeket.
- Havasi pásztorkodás
- legeltető állattartás a hegységek erdőhatár feletti füves pusztáin; Közép-Európában félnomád: nyáron a havasi legelőn legeltetnek, télen istállóban takarmánnyal etetik az állatokat (pl. az Alpokban a szarvasmarhát, a Kárpátokban a juht).
- Istállózó állattenyésztés
- az állattenyésztésnek az a belterjes formája, amikor az állatokat minden évszakban istállóban tartják, és részben legeltetéssel, részben szemes- és szálastakarmányokkal gondoskodnak a táplálkozásukról.
- Kapás földművelés
- a hagyományos mezőgazdasági művelés, azon belül a szárazgazdálkodás egyik típusa, amely főként az átmeneti övben jellemző. A talajt kapával lazítják meg; az igás állatok hiánya és a kis terméshozam miatt csak az önellátáshoz szükséges mennyiség termelésére alkalmas.
- Közösségi mezőgazdaság (közösség által támogatott mezőgazdaság)
- kistermelők (sok kézi munkát kívánó családi farmgazdaságok) és fogyasztók közösségén alapuló, minőségi, többnyire bioterményeket előállító gazdálkodás, amelynek résztvevői együtt vállalják a termelés kockázatát, illetve együtt osztoznak a nyereségen, versenyképesek tudnak maradni egy olyan élelmiszerpiacon, amely a nagyméretű, iparosított rendszert támogatja a helyi gazdaságokkal szemben.
- Külterjes (extenzív) gazdálkodás
- az árutermelő mezőgazdaság egyik típusa, amelyben nagy területen, kevésbé korszerű agrotechnikával, magas élőmunka- és költségráfordítással általában alacsony terméseredményeket érnek el.
- Legelőváltó gazdálkodás
- földhasznosítási forma sok szabad földterülettel bíró tájakon; a műveletlen földterületeken feltörésük után éveken át valamilyen haszonnövényt (elsősorban gabonát) termesztenek, majd a talaj kimerülése után parlagon hagyják, legelőként használják, és művelésre újabb területeket törnek fel.
- Mezőgazdaság
- a gazdaság egyik fő ágazata, amelynek feladata a népesség élelmezése és egyes iparágak nyersanyagszükségletének előállítása; ágazatai: növénytermesztés, állattenyésztés, erdő- és vadgazdálkodás, halászat és halgazdálkodás.
- Mezőgazdasági szövetkezet
- mezőgazdasági termelésben érdekelt személyek önkéntes társulása abból a célból, hogy közös tulajdonú, demokratikusan irányított vállalat útján valósítsák meg közös gazdasági, társadalmi szükségleteiket.
- Monokultúra
- mezőgazdasági termelési forma, amikor nagy területen csak egyféle terméket termelnek.
- Művelési ágak
- földhasznosítási formák, amelyek bizonyos arányban részesednek az összes földterületből a földfelszín hasznosítása szerinti megoszlásban (pl. szántó, rét, legelő, szőlő és gyümölcsös, művelés alól kivont területek, parlagterületek).
- Nomád pásztorkodás
- a hagyományos mezőgazdaság egyik típusa, az állattartás ősi módja, ami során az állatokat csak természetes növényzettel táplálják. A pásztorok évszakonkénti legelőváltással évente több száz km-t vándorolnak állataikkal, mindig új legelőhelyet keresve. Két fajtája: a sarkkörvidéki és a száraz területek (térítői és átmeneti öv, szélsőségesen szárazföldi és mediterrán területek) nomád pásztorkodása.
- Növénytermesztés
- a mezőgazdaságnak az az ága, amelynek keretében gazdasági haszonnövényeket termesztenek; alapvető élelmiszerekkel és élelmiszeripari alapanyagokkal látja el az emberiséget, takarmánynövényeket termeszt az állatok számára, alapanyagokat szolgáltat az ipar számára, valamint kertészeti és dísznövényeket termeszt.
- Oázisgazdálkodás
- az öntözéses gazdálkodás ősi típusa a térítői övben és a szélsőségesen szárazföldi területeken, ahol a mezőgazdasági termelésnek az öntözés lehetősége szab határt. Sokféle terményt állítanak elő; gyakran egymás fölé magasodó szintekben termesztik a különféle növényeket: legalul van a gabona- és zöldségfélék, fölötte a szőlő, afölött gyümölcsfák, legfölül pedig datolyapálmák magasodnak.
- Öntözéses gazdálkodás
- a hagyományos mezőgazdaság egyik típusa, olyan intenzív gazdálkodás, ahol nincs elegendő csapadék a gazdálkodáshoz, ezért az öntözővizet folyóvizekből vagy felszín alatti vízkészletekből mesterségesen kell odavezetni öntözőrendszereken keresztül. Ezért ezek a tájak főként folyóvölgyekben vagy források, kutak körüli oázisokban vannak. Nagy munkaerő-ráfordítással részben létfenntartásra, részben eladásra termelnek.
- Parasztgazdaság
- elsősorban a család tulajdonában lévő és saját ellátására termelő mezőgazdasági kisüzem.
- Szakosodott mezőgazdaság
- egy-egy termék nagy mennyiségű termesztésére, előállítására szakosodott árutermelő mezőgazdasági termelés.
- Szárazművelés
- a hagyományos növénytermesztő gazdálkodásnak az a típusa, amelyben a csapadék mennyisége miatt nincs szükség öntözésre.
- Teraszos művelés
- a nagy lejtőszögű területekre jellemző sajátos földművelési mód, ahol a művelt földterületeken a hegyoldalban egymás fölé magasodó lépcsőket, teraszszinteket alakítanak ki, ami megkönnyíti a víz tartalékolását, egyben védelmet is jelent a talajlepuszulás (talajerózió) ellen.
- Termésátlag
- egy termesztett növény termésmennyiségének egységnyi területre (általában 1 hektárra) eső része.
- Történelmi borvidék
- olyan szőlőtermelő és feldolgozó körzet, amely gazdasági-történeti tevékenysége során specializálódott termékeket állít elő; az ott élő társadalom valamilyen módon kapcsolatban van a bortermeléssel.
- Ugaroltatás
- a földművelés egyik fajtája, amikor a termés betakarítása után egy ideig nem vetik be újból a területet, hogy a termőtalaj regenerálódhasson.
- Ültetvényes gazdálkodás
- az árutermelő gazdálkodás, azon belül a belterjes gazdálkodás egyik típusa, amelyet eredetileg olcsó rabszolga munkaerőre szerveztek a forró övezet nedvesebb éghajlatú gyarmati területein. Csak egy (vagy néhány) terméket, de nagy mennyiségben termelnek; üzemszervezésében a legkorszerűbb és a hagyományos módszerek keverednek. A termények nagy részét még az ültetvényen feldolgozzák.
- Vadgazdálkodás
- a mezőgazdaság egyik ága, amely magában foglalja a vadászatot és a vadtenyésztést; célja a vadállomány környezettel és gazdasági célokkal összhangban álló egyensúlyának megteremtése.
- Vadfoglalás
- egy földterület önkényes elfoglalása azért, hogy ott letelepedjenek vagy földet műveljenek az emberek.
- Vándorló állattenyésztés
- a félszáraz-száraz és fagyos területeken a természetes növényzet évszakos változásaihoz igazodó külterjes állattartási mód, amelyben a megélhetéshez szükséges számú állatállomány eltartása, táplálékkal való ellátása csak állandó vándorlással biztosítható.
- Városellátó öv
- a város környékén fekvő, de már a város területén kívüli mezőgazdasági terület, ahol elsősorban a városi lakosság ellátására termelnek (fő termékei: tej, zöldségfélék).
- Vegyes mezőgazdaság
- 1. többféle terméket előállító mezőgazdaság; 2. olyan mezőgazdálkodási forma, amelyben a két fő ág, a földművelés és az állattenyésztés) nem szakad el egymástól, a gazdaságokra azok együttese jellemző, ami leginkább a földfelhasználásban mutatkozik meg: a megtermelt gabona jelentős hányadát az állatok takarmányozására fordítják vagy takarmánykészítő üzemeknek adják el.
- Vegyes szántóföldi gazdálkodás
- többféle terméket előállító növénytermesztés.
- Zöld forradalom
- a fejlett gazdaságú országok által szervezett nemzetközi segélyprogram a fejlődő országok mezőgazdaságának fejlesztésére, amelynek fő célja az éhínség mérséklése, leküzdése; új, nagy hozamú fajták kikísérletezésével és termelésbe állításával, új termelési módszerek elterjesztésével, a vegyszerezés és az öntözés kiterjesztésével kívánják elősegíteni az élelmiszer-termelés növelését.
