Földrajzi fogalomtár

Felszínformálódás, felszínformák

Értékelés:
(2 szavazat)
Abrázió
a tengerek és a tavak mozgó víztömegének, elsősorban a hullámzásnak felszínt alakító, romboló-építő tevékenysége.
Abszolút magasság
a tengerszinthez viszonyított magassági érték.
Alföld
a tengerszint fölé 200 m-nél nem magasabbra emelkedő síkság.
Aprózódás
fizikai folyamat, a szilárd kőzetek külső erőhatások (pl. napsugárzás, fagy) következtében történő feldarabolódása, széttöredezése, aminek terméke a törmelék.
Barlang
a földkéreg kőzettömegében természetes módon kialakult üreg, amelyben legalább egy ember elfér; keletkezhet a kőzettel együtt, egyidőben (pl. lávabarlang), vagy a kőzet kialakulása után tektonikus hatásokra, túlnyomó többségük pedig a kőzettörések, repedések kioldása és a mozgó vizek eróziója útján.
Cseppkő
karsztterületekre jellemző, többnyire felszín alatti üregben (barlangban), ritkábban (pl. a trópusokon) a felszínen is keletkező, gazdag mésztartalmú oldatokból igen változatos formában kiváló képződmény, kristályos kalcitlerakódás; helyzete szerint lehet függő cseppkő (sztalaktit), álló cseppkő (sztalagmit) és ezek összeérése esetén cseppkőoszlop (sztalagnát).
Csuszamlás
a nedves lejtős tömegmozgások leggyorsabb változata, amely olyan üledékes szerkezeteken következik be, ahol a felszínhez közeli lejtős vízzáró réteg (pl. agyagréteg) felett elhelyezkedő kőzet (pl. homokkő) vízáteresztése miatt átnedvesedik és gravitációsan lesiklik a csúszópályaként szolgáló alsó rétegen.
Dombság
200–500 m tengerszint feletti magasságban fekvő terület.
Felhalmozódás (akkumuláció)
a külső erők által lepusztított és áttelepített (elszállított) üledékanyag lerakódása; az üledékes kőzetté válás legelső fázisa.
Felszínformák
a földkéregnek a geológiai (belső) és a földrajzi (külső) erők hatására keletkezett egységei; egyszerű felszínformák: domb, hegy, sík terület, összetett felszínformák: mélyföld, alföld, fennsík, dombság, középhegység, magashegység.
Felszínformálódás
geológiai (belső) erők (magmás, vulkanikus folyamatok) vagy földrajzi (külső) erők (pl. napsugárzás, víz, jég, élővilág) következtében létrejött változás a felszínen.
Felszíni leöblítés
lepusztulási folyamat, amelynek során a csapadékvíz letarolja, elhordja a lejtőn felhalmozódott törmeléket.
Feltöltődés
1. a külső erők által szállított törmelék- vagy hordalékanyag lerakása. 2. az állóvizek terület- és mélységcsökkenésének természetes folyamata.
Fennsík
200 m-nél nagyobb tengerszint feletti magasságban elhelyezkedő síkság.
Fjord
keskeny, mély, szétágazó tengeröböl a jégkorszaki gleccser által vájt teknővölgyben, amelybe a jégkorszak után benyomult a tenger.
Folyóterasz
a folyóvölgy két oldalát párhuzamosan kísérő, a vízszint fölé változó magasságban (akár sok méterrel) lépcsőszerűen emelkedő, párkányszerű sík, amely a folyó szakaszjelleg-változása (amikor feltöltőből oldalazó-, oldalazóból bevágódó szakaszjellegűvé vált) miatt alakult ki.
Folyóvölgy
a folyó által kiformált eróziós és részben akkumulációs völgy, amelynek alakja a folyó adott területen jellemző munkavégző képességétől függ, a felsőszakasz jellegű folyók hordalékukkal „V” keresztmetszetű völgyet vájnak a felszínbe.
Földrajzi (külső) erők
a kőzet-, a víz-, a levegő-, a talajburok és a bioszféra felszínalakító, anyagmozgató folyamatait előidéző tényezők, amelyek energiaforrásai főként a napsugárzás és a gravitáció. Pontatlanul, leegyszerűsítve külső erőknek mondjuk az ezeket előidéző természeti képződményeket, jelenségeket is, mint pl. szél, víz, jég.
Geológiai (földtani, belső) erők
a kőzetburok nagy elmozdulásait és alakváltozásait létrehozó erők, amelyek energia- és anyagáramlásokat működtetnek (pl. nehézségi erő, a Föld belső hőjéből származó termikus erő, geokémiai erő, mechanikai erő és áramlási erő).
Hágó
vízválasztó gerinc fokozatos lepusztulása során létrejött felszíni forma; mivel a gerinc itt a legalacsonyabb, rendszerint út vezet rajta keresztül.
Hátság
síkságból kiemelkedő, nagy kiterjedésű, gyengén tagolt felszínű terület.
Homokbucka (dűne)
a környezetéből kiemelkedő, szél által felhalmozott futóhomokhalom; fajtái: 1. parti dűne (a vízparton, azzal párhuzamosan), 2. vándordűne (parti dűne mögött), 3. sivatagi dűne (a sivatagok buckasoraiból összenövő homokdombsor).
Homokfodor
futóhomok felszínén vagy homokos folyómederben kialakuló, egymás mögött párhuzamosan elhelyezkedő, centiméteres nagyságrendű, rövid életű hullámszerű forma.
Hordalék
a földrajzi (külső) erők (leginkább a folyók, a jég és a szél) által szállított, legkülönbözőbb méretű részekből (pl. iszap, homok, kavics) álló szilárd anyag, amely görgetéssel, ugráltatva, lebegtetve vagy csúsztatva szállítódhat.
Hordalékkúp
a hegységből a síkságra kilépő vízfolyások által, a lecsökkent esés (feltöltő szakaszjelleg) következtében lerakott, lapos félkúp alakú, legyezőszerűen szétterített, hordalékból (főként kavicsból, homokból és kőzetlisztből) felépített felszínforma.
Hordalékkúpsíkság
korábbi vízhálózat által felhalmozott hordalékkúpokon kialakult, egyenetlen felszínű sík terület, amely általában a hegylábperemeket övezi.
Kanyon
váltakozva kemény és puhább kőzetrétegekbe bevágott, lépcsőzetes, igen mély, szűk és meredek oldallejtőjű, felsőszakasz-jellegű szurdokvölgy. Rendszerint lassan emelkedő, száraz éghajlatú területeken alakul ki.
Kárfülke
a jégkori gleccserek által szállított moréna által kisúrolt, meredek hát- és oldalfalú, fülkeszerű mélyedés a hegységekben.
Karr
karsztjelenség; kopár mészkőfelszíneken az esővíz és a hólé oldó hatása következtében keletkezett keskeny barázdákból, éles, tarajos gerincekből álló sajátos felszíni forma.
Karrmező
karrokkal szabdalt mészkőfelszín.
Karsztformák
a karsztosodás során létrejött felszíni és felszín alatti formák (pl. karr, karrmező, töbör, víznyelő, uvala, zsomboly, polje, karsztos völgy, cseppkőbarlang stb.).
Karsztosodás
vízben könnyen oldódó, erősen repedezett kőzeteken és kőzetekben (főleg mészkő, de gipsz, kősó, dolomit is) a felszíni és a felszín alatti víz oldó vagy a felszín alatt lefolyó víz lepusztító hatására fellépő földtani jelenségek (karsztjelenségek) összefoglaló elnevezése.
Karsztvidék
karbonátos kőzetekből felépülő, a karsztosodás, a karsztjelenségek által kialakított változatos formakincsű táj.
Korallzátony
a sekély és melegvizű tengerekben élő virágállatok (korallok) által kiválaszott mészváztelepekből épült, vízszint alatti képződmény, amely trópusi éghajlatú területeken hosszan övezi a szárazföldek és a szigetek partjait.
Kőfolyás
nagy tömegű kőzettörmelék lassú, lefelé csúszása a hegyoldalon, a lejtős völgyekben a napi hőingadozás hatására ismétlődő összehúzódás és kitágulás következtében (a törmelékdarab kitáguláskor mindig egy kicsit lejjebb kerül).
Kőgomba
magányos szikla, amelynek átmérője lábánál lényegesen kisebb, mint a rajta elhelyezkedő „fejé”; száraz éghajlaton szélmarás következtében, nedves éghajlaton mállás és elhordás révén alakul ki, amennyiben a szikla alsó része kevésbé ellenálló kőzet, mint a felső része.
Kőomlás, kőpergés
a függőleges sziklafalakról, meredek, sziklás hegyoldalakról kisebb vagy nagyobb mennyiségű és méretű kődarab lehullása, szabad gurulása a lejtőn a gravitáció hatására; a kőzetdarabok leválását a réteglapok vagy a hasadékok mentén az aprózódás és a mállás végzi, de megindíthatja a fagy repesztő hatása, a víz vagy a szél is.
Középhegység
500–1500 m tengerszint feletti magasságban fekvő terület.
Lagúna
az épülő partú sekély tengerben a turzásgátak és a part között lévő csendes, sekély vizű öböl; az élő lagúna a turzáskapukon át összeköttetésben van a tengerrel, a holt lagúna teljesen elgátolódott a tengertől.
Lánchegység
a hegységek egyik alak szerinti típusa, hosszan elnyúló, láncszerűen futó hegyvonulatok, amelyek bizonyos helyeken (ún. csomózódási pontokon) láncszemekhez hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz. A lánchegység nem mindig magashegység (független a tengerszint feletti magasságtól), nem mindig gyűrthegység (független a szerkezettől), és nem is mindig „fiatal” (független a keletkezés idejétől).
Lejtőkitettség
az az érték, amely megmutatja, hogy a lejtő melyik égtáj irányába néz.
Lejtős tömegmozgás
a lejtő anyagának (kőzet, törmelék, málladék, talaj) csupán a nehézségi erő hatására, szállítóközeg nélküli mozgása; szárazon kőpergés, -omlás, -folyás; nedvesen talaj- és málladékfolyás, csuszamlás.
Lejtőszög
az az érték, amely megmutatja, hogy a lejtőnek mekkora a vízszintessel bezárt hajlásszöge.
Lepusztulás (erózió)
tágabb értelemben: a szárazföld felszínének elegyengetése és anyagának elszállítása többféle geológiai és földrajzi erő (szél, víz, jég, nehézségi erő, hullámverés stb.) hatására; szűkebb értelemben: a szárazföld felszínének, a talajnak a víz által történő lepusztítása.
Magashegység
1500 m-nél nagyobb tengerszint feletti magasságban fekvő terület.
Málladék
a mállás során keletkezett, kémiai átalakulást szenvedett anyag.
Mállás
az ásványok és a kőzetek kémiai bomlása a Föld felszínén vagy ahhoz közeli sekély mélységben, nedves környezetben és megfelelő hőmérsékleten.
Mélyföld
a tenger szintjénél alacsonyabban fekvő szárazföldi terület, általában síkság.
Moréna
a jég által letarolt és a jégbe fagyva szállított osztályozatlan, vegyes szemcsenagyságú kőzettörmelék, illetve annak felhalmozódása a jég elolvadása után.
Morénasánc
a belföldi jégtakaró vagy a magashegységi gleccser mindenkori elvégződésénél az eljegesedés után, a jég visszahúzódásakor helyben maradt sánc vagy gát alakú morénahalom.
Morénasíkság
egykori belföldi jégtakaróval borított vagy gleccserek elvégződésénél fekvő közel sík terület, amelyen a jégtakaró visszahúzódása során morénák sorozata halmozódott fel.
Ősfolyamvölgy
széles völgy, amely a jégkorszakban a jégtakaró peremterületein keletkezett vizeknek a jégtakaró előterében való az egyesülésük után az általános felszíni lejtésirányt követően alakult ki.
Polje
nagy (200–400 km²) kiterjedésű karsztos térszíni mélyedés, medence.
Relatív magasság
két felszíni pont, képződmény egymáshoz viszonyított magasságkülönbsége; az az érték, amivel egy felszínforma a környezete fölött magasodik.
Romhegység
erősen töredezett és lepusztult hegység, amelynek már csak nyomokban ismerhető fel a korábbi szerkezete, formakincse.
Síkság
megközelítőleg vagy teljesen vízszintes sík felszínforma.
Szélbarázda
futóhomokterületek növényzettel nem fedett foltjain szélkifúvással keletkezett, hosszan elnyúló térszíni mélyedés.
Szélkifúvásos (deflációs) tanúhegy
a szél szelektív lepusztító tevékenysége által kialakított, ellenálló kőzetekből álló felszíni kiemelkedés, amely a kevésbé ellenálló kőzetekből felépülő környezete fölé magasodik.
Sziget
olyan szárazföldi terület, amely minden oldalról tengerrel van körülvéve és a földrészeknél jóval kisebb.
Szoros
1. hegyvidéki szoros: hosszabb hegyvonulatot átvágó szűk völgy; 2. tengerszoros: a tengernek két szárazföld között összeszűkülő, szomszédos tengereket összekötő része, a szárazföldek közötti szűk, vízi átjáró (pl. Gibraltári-szoros); 3. földszoros: a szárazföld erősen elkeskenyedő szakasza két óceán vagy tenger között (pl. Panamai-földszoros).
Szurdok
nagyon mély és igen keskeny, meredek (akár függőleges) falú, bevágódó szakasz-jellegű völgy.
Talajfolyás
leginkább a tundrán és magashegységekben megfigyelhető, olvadáskor fellépő jelenség, ami akkor következik be, amikor a talaj felszíne átnedvesedik, de az alatta lévő réteg még fagyott, az átnedvesedett réteg lassan lefelé halad a lejtőn.
Tanúhegy
a lepusztulásnak különböző mértékben ellenálló kőzetekből felépített területen az ellenállóbb kőzettel fedett felszínrészlet, amely a környezeténél kevésbé pusztult le; hozzávetőleg tanúskodik a felszín lepusztulás előtti állapotáról, szintjéről.
Töbör (dolina)
általában mészkőfennsíkok felszínén kialakult kerek vagy szabálytalan alakú, tál formájú karsztos mélyedés.
Törmelék
az aprózódás terméke, különböző nagyságú kőzet- és ásványdarabok összessége, amelyek nem szenvedtek vegyi átalakulást.
Turzás
az állóvizek lapos partra kifutó hullámai által a part előtt, azzal többé-kevésbé párhuzamosan felépített, gát alakú, homokból álló képződmény, nagyon gyakran egymás mögött turzások egész sorozata, egy turzásrendszer alakul ki.
Üledék
újra lerakódott korábban már felaprózódott, esetleg el is mállott ásvány- és kőzetanyag; aprózódással vagy mállással keletkezett kőzettörmelék földajzi erők (pl. víz, szél, jég) általi szállítását követően lerakott, leülepedett anyag.
Vásott szikla
a jég válogató lepusztításával kialakult, ellenállóbb kőzetekből álló aszimmetrikus kiemelkedés; a jég mozgásirányával szembeforduló lejtője enyhébb, tele van a jégbe fagott moréna darabjai által vésett gleccserkarcokkal, a másik oldala meredek és csiszolatlan.
Vonalas erózió
a folyóvíz vagy az időszakosan a lejtőn lefolyó víz, vízfolyás határozott pályához (mederhez) kötött lepusztító tevékenysége.
Völgy
egyik végén nyitott, hosszú térszíni mélyedés, amelyet két, egymással szembeforduló és egymással nagyjából párhuzamosan futó lejtő határol.
Zátony
folyóvizekben, tavakban vagy tengerekben kialakult közvetlenül a vízszint alatt elhelyezkedő szikla-, hordalék- vagy korallképződmény, amely a vízszint időszakos csökkenésével a szárazra kerülhet.

tamop info

Készült az "Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című TÁMOP- 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 pályázat keretében

szechenyi2020