Földrajzi fogalomtár

Csillagászati földrajz

Értékelés:
(0 szavazat)
Belső bolygó
a Naprendszer azon bolygói, amelyeknek pályája a Nap és a Jupiter bolygó között húzódik.
Bolygó
saját fénnyel nem rendelkező, nagyobb tömegű (elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúly), ezért gömb alakú égitest, amely valamely csillag körül kering, amitől fényét kapja.
Csillag
óriási méretű, izzó, ezért világító gázgömb, amelyet anyagának tömegvonzása tart össze, a magjában az atommagok egyesülése során felszabaduló hatalmas mennyiségű energiát sugározza ki.
Csillagászati egység
a csillagászatban használt távolságegység, ami megegyezik a Föld és a Nap átlagos távolságával, azaz az elliptikus földpálya nagytengelye hosszának a felével (149 600 km).
Csillagkép
az egymáshoz közel látszó, de valójában igen eltérő távolságban lévő fényesebb csillagok csoportja, amelyet az éjszakai égbolton való eligazodás érdekében az emberi képzelet ismert földi dolgokhoz, lényekhez hasonlít (pl. Nagymedve, Kígyó, Vízöntő csillagkép).
Csillagrendszer
egymástól néhány tízezer csillagászati egység távolságban lévő, egymással gravitációs kölcsönhatásban lévő csillag(ok) és bolygók csoportosulása (pl. Naprendszer).
Dátumválasztó vonal
a Föld északi és déli sarkát összekötő, nagyjából a 180° hosszúsági kör mentén húzódó vonal, amelyen keletről nyugat felé áthaladva egy napot kihagyunk az időszámításban, ellenkező irányban átlépve pedig ugyanazt a dátumot kétszer írjuk.
Delelési magasság
a Nap napi látszólagos mozgásának legmagasabb pontja egy adott hosszúságon, amely évszakonként változik: télen a legalacsonyabb és nyáron a legmagasabb.
Exobolygó (extraszoláris bolygó)
a Naprendszeren kívüli csillag körül keringő bolygó.
Fényév
a csillagászatban használt távolságegység, az a távolság, amelyet a fény (légüres térben, por- és szemcsementes környezetben) egy év alatt megtesz (1 fényév = 9,4605 billió km = 63 241 csillagászati egység).
Földalak (geoid)
a Föld elméleti alakja, amelynek felszíne egybeesik a közepes tengerszinttel; függőón segítségével határozható meg, mert a geoid felszíne annak függőleges irányára mindig merőleges.
Földközpontú (geocentrikus, ptolemaioszi) világkép
a középkorban uralkodó nézet, mely szerint a Világmindenség központjában elhelyezkedő Földet keringik körbe a bolygók és a Nap is.
Gázbolygó (Jupiter-típusú)
saját fénnyel nem rendelkező, könnyű elemekből és vegyületekből (hidrogén, hélium, ammónia, metán) felépülő, kis átlagsűrűségű, nagy térfogatú égitest; nincs szilárd felszíne, vastag, sűrű, nem átlátszó légköre van; sok holdja és gyűrűrendszere van (a Naprendszerben a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz).
Helyi idő
a valamely hosszúsági körön érvényes idő, amely a Nap látszólagos napi járását követi; adott helyen akkor van déli 12 óra, amikor fölötte a Nap a legmagasabb szögben látszik.
Hold
1. bolygó körül keringő, azzal tömegvonzása révén kapcsolatban lévő kisebb égitest; 2. (nagy kezdőbetűvel írva) a Föld egyetlen természetes kísérője, egyetlen holdja, amely kötötten kering (mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé).
Holdfázisok
a Hold látszó alakjai, a holdkorong megvilágított részei, amelyek a Hold Föld körüli keringése során jönnek létre (újhold, első negyed holdtölte/telihold, és utolsó negyed).
Holdfogyatkozás
a Hold elsötétedése, amikor a Nap, a Föld és a Hold pontosan egy vonalba esik úgy, hogy a Hold bolygónk árnyékába kerül.
Kisbolygó (aszteroida)
szabálytalan alakú, szilárd, kicsi (a törpebolygóknál is jóval kisebb), a Nap körül keringő égitest; Naprendszerünkben elsősorban a Mars és a Jupiter pályája között, valamint a Neptunusz pályáján túl található rengeteg kisbolygó.
Koordinált világidő (UTC)
a nemzetközi atomidőből származtatott, a Föld nem egyenletes és lassuló forgása miatt korrigált idő.
Kőzetbolygó (Föld-típusú)
saját fénnyel nem rendelkező, kis méretű és tömegű, de nagy sűrűségű (mert felépítő anyagai között a nehéz elemek dominálnak) égitest, amely a Naphoz közelebb kering, ezért viszonylag magas a hőmérséklete; szilárd felszíne és vékony légköre van (pl. a Naprendszerben a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars).
Külső bolygó
a külső Naprendszer (a Mars és a Jupiter határán túli) bolygója.
Látszólagos mozgás
egy test látszólagos elmozdulása egy másikhoz képest; pl. a Földről úgy tűnik (a valósággal épp ellentétben), hogy a Nap kerülgeti a Földet.
Meteor
a meteoroidok által keltett fényjelenség, amely akkor következik be, amikor azok a bolygók légkörébe belépve a súrlódás miatt felizzanak és ionizálják a levegő alkotórészeit.
Meteorit
a bolygóközi térből érkezett és a Föld (vagy bármely bolygó) felszínére természetes úton lehullott meteoroid.
Meteoroid
viszonylag kicsi (homok és szikladarab közötti méretű), a Világegyetemben keringő szilárd test.
Műhold (mesterséges hold)
valamely bolygó körül keringő mesterséges égitest, amelyet tudományos kutatási (pl. csillagászati és bioműhold), adatszolgáltatási (pl. meteorológiai, távérzékelő, kémműhold) vagy kommunikációs (pl. távközlési műhold) célból bocsátanak fel.
Napéjegyenlőség
az évnek az a két napja, amikor a Föld mindkét félgömbjén megegyezik a nappal és az éjszaka hossza, mert ekkor a Nap az Egyenlítő felett delel 90° magasan (tavaszi: március 21., őszi: szeptember 23.).
Napfogyatkozás
a Nap egészének (teljes napfogyatkozás) vagy egy részének (részleges napfogyatkozás) eltűnése a földi megfigyelő elől, feltétele, hogy a Nap, a Hold és a Föld egyvonalban legyen, úgy, hogy a Hold teljesen vagy részben eltakarja a Napot.
Napfolt
a Nap felületének környezeténél mintegy 2000 °C-kal hűvösebb, ezért sötétebben elkülönülő, akár 200 000 km átmérőjű területe, ahol a mágneses tér időlegesen (néhány óra – több hónap) sokkal erősebb, mint máshol.
Napforduló
az évnek az a két időpontja, amikor a Nap mozgása éves látszó égi útján ellentétes irányúra változik, az északi félgömbön a nyári napfordulóig délről északra halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni; a nyári napforduló az pillanat, amikor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, az északi félgömbön a Nap a legmagasabban delel a látóhatár felett, kb. június 21-én; a téli napfordulókor a forgástengely a legnagyobb szögben hajlik, az északi félgömbön a Nap a legalacsonyabban delel, kb. december 21-én.
Napkitörés
látványos naptevékenységek együttes megnyilvánulása: a Nap foto- és kromoszférájának rövid idejű felfényesedése (fler), a napkorona egy darabjának kilökődése a bolygóközi térbe (koronakidobódás), valamint a környező gáznál sűrűbb és hidegebb gázfelhő hirtelen felemelkedése, gyors elszállása (protuberancia).
Naprendszer
a Nap gravitációja által egybentartott csillagrendszer, amelynek bolygói a Merkúr, a Vénusz, a Föld, a Mars, a Jupiter, a Szaturnusz, az Uránusz és a Neptunusz.
Napszél
a Nap koronájából elektromosan töltött részecskék (elektronok és protonok) igen heves (400 km/sec) kiáramlása.
Nap körüli keringés
valamely bolygó Nap körül végzett helyváltoztató mozgása ellipszis alakú pályán; a Föld 1 év alatt kerüli meg teljesen a csillagát.
Napközpontú (heliocentrikus, kopernikuszi) világkép
a valóságnak megfelelő csillagászati nézet, amely szerint a Naprendszerben a bolygók keringenek a Nap körül.
Sarki (északi) fény
a Föld északi- és déli mágneses sarkánál a légkörbe behatoló, döntően a Napból származó töltött részecskék által keltett időleges fényjelenség a sarkkörökön belüli területeken, ami az oxigén- és nitrogénatomok elektromos gerjesztése révén keletkezik.
Tengely körüli forgás
egy égitestnek a képzeletbeli tengelye körül végzett helyzetváltoztató mozgása; a Föld Ny–K-i irányú teljes körülfordulásához 24 órára van szükség.
Törpebolygó
a Nap körül, a Neptunusz pályájánál kijjebb keringő, közel gömb alakú, a bolygók és a kisbolygók közötti tömegű égitest (pl. Ceres, Eris, Plútó).
Üstökös
a Nap közelébe (mintegy 5 csillagászati egységen belülre) került, nagy illóanyag-tartalmú égitest; testéből, az üstökösmagból a Nap hője hatására felszabadult gáz és por alkotja a fejét (kómát), amiből a napszél által elfújt és ezért a Nappal ellentétes irányba elnyúló része a csóvája.
Űrállomás
nagy, meghajtóval nem rendelkező, de életfenntartó rendszerrel felszerelt űreszköz, amelyet tudományos megfigyelések és kísérletek végzésére, a hosszú idejű űrrepülések hatásainak tanulmányozására használnak.
Valódi idő
a Nap napi látszólagos járásához tartozó középszoláris idő, amely a Föld egész területén azonos.
Világidő (greenwichi idő, GMT)
a 0° hosszúsági körhöz tartozó helyi idő.
Zónaidő
egy időzónán belül érvényes idő, amely a zóna közepén áthaladó hosszúsági kör helyi középideje.
Utoljára frissítve: 2015. május 31., vasárnap 00:25

tamop info

Készült az "Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című TÁMOP- 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 pályázat keretében

szechenyi2020