Földrajzi fogalomtár

Felszíni és felszín alatti vizek, eljegesedett területek

Értékelés:
(1 szavazat)
Állóvíz
a felszíni mélyedésekben felgyülemlő víz, azaz a világtenger és a különböző fejlettségi állapotban lévő tavak összefoglaló neve, amelyek vize azonban nem feltétlenül áll.
Apály
az az időtartam (és folyamat), ami alatt a tenger szintje a magasvíztől a mélyvízig süllyed a tengerjárás napi menetében.
Artézi víz
olyan felszín alatti víz, amely saját hidrosztatikai nyomása következtében képes a felszínre szökni, ha természetes vagy mesterséges utat talál a felfelé.
Árvíz
a vízfolyás vízmennyiségének olyan mértékű megnövekedése, miáltal kilép a medréből, és elönti a medret kísérő árterét vagy a gátakkal közrefogott hullámterét.
Ásványvíz
olyan felszín alatti víz, amely literenként 1 grammnál több ásványi anyagot tart oldatban.
Belföldi jégakaró
a pólusoktól kiinduló, a jégkorszakban nagy területet befedő, általában több száz, sőt akár több ezer méter vastag, egyenletes felszínű jégsíkság.
Belső lefolyású terület
a Föld felszínének olyan – általában száraz éghajlatú – része, amelynek vízfolyásai nem érik el a világtengert, hanem zárt medencékben kialakult tavakat táplálnak, vagy útközben elpárolognak, elszivárognak, elapadnak (régebben helytelenül: lefolyástalan terület).
Beltenger
a kontinensbe ékelődő (pl. Balti-tenger) vagy benne elhelyezkedő (pl. Fekete-tenger), önálló medencéjű és vízháztartású állóvíz, amely csak keskeny szoroson át érintkezik egy másik tengerrel vagy az óceánnal.
Belvíz
bő csapadékú időszakokban a talajvízszint emelkedése következtében felszínre bukkanó talajvíz, amely hosszabb-rövidebb ideig megmarad a mélyedésekben.
Bevágódó szakaszjelleg (felsőszakasz jelleg)
a vízfolyásnak az az állapota, amikor a nagy szintesés és a nagy sebesség következtében akkora a hordalékmozgató ereje, hogy több hordalékot képes elszállítani, mint amennyi érkezik, ezért többletenergiáját hasznosítva hordalékával folyton mélyíti a medrét, bevágó, vonalas eróziót végez.
Cunami
a világtenger alatt vagy a tengerparton kipattant földrengés vagy vulkánkitörés keltette, a szárazföldre kirontó, pusztító óriáshullámzás (hullámhossza 100–200 km), a vízfelszínen kialakuló, a tengerfenéken szétterjedő, gyűrűszerű hullámsorozat.
Csonthó (firn)
szemcsés szerkezetű tömör hó, átmenet a hó és a jég között. A hóhatár fölött frissen hullott hóból alakul ki egyrészt az ismétlődő olvadás és fagyás, másrészt az egyre vastagodó hótömeg nyomása hatására végül gleccserjéggé alakul.
Dagály
az az időtartam (és folyamat), ami alatt a tenger szintje a mélyvíztől a magasvízig emelkedik a tengerjárás napi menetében.
Deltatorkolat
kis tengerjárású tengerbe, tóba ömlő alsószakasz jellegű, kis esésű folyó saját hordalékkúpján legyezőszerűen ágakra bomló torkolata.
Elgátolásos tó
tömegmozgási folyamat (pl. kőomlás, csuszamlás) következtében felhalmozódott anyag, jégtakarók által felhalmozott morénaanyag vagy vulkánkitörés során kifolyt láva által felduzzasztott, lefolyástalan mélyedéseket kitöltő állóvíz.
Épülő part
az állóvíznek és a szárazföldnek olyan érintkezési szakasza, ahol a feltöltő tevékenység jellemző, ami a part emelkedésének és a tenger fokozatos visszahúzódásának, vagy szárazföldi üledékek tengerbe szállítódásának a következménye.
Esés (folyóvíz esése)
a vízfolyás forrása és torkolata, vagy egy szakaszának két végpontja közötti, méterben kifejezett szintkülönbség és az adott két felszíni pont közötti kilométerben kifejezett folyóhossz hányadosa (m/km).
Eutrofizáció
az élővíz elnövényesedése; algák és magasabb rendű növények túlzott mértékű elszaporodása következtében a víz növényi tápanyagokkal, különösen nitrogén- és foszforvegyületekkel való feldúsulása.
Felszín alatti vizek
a földfelszín hézagokkal, repedésekkel teli kőzeteiben (pl. homokkőben, mészkőben) és a talajban lévő vizek, amelyek folyton mozgásban vannak.
Felszíni vizek
a Föld felszínén található természetes és mesterséges állóvizek, vízfolyások, továbbá a térszínen lefolyó víz, de tágabb értelemben a sarkvidéki és magashegységi jégtömegek is ide sorolhatók.
Feltöltő szakaszjelleg (alsószakasz jelleg)
a vízfolyásnak az az állapota, amikor energiája kisebb, mint amennyi hordalékának elszállításához szükséges, így lerakja azt; a keletkező hordalékkúpon a meder állandóan változik, több ágra oszlik, nincs egységes folyómeder.
Fertő
a tó természetes úton való feltöltődésének kezdeti állapota; olyan állóvíz, amelyben az elhalt növényi részek leülepedésével a nyílt víztükör foltokra bomlik.
Folyó
felszíni vízfolyás, amelynek hossza mintegy 100–1000 km, vízgyűjtő területe pedig 1000–50 000 km2 .
Folyótorkolat
1. a folyónak az a szakasza, ahol a mellékfolyó beletorkollik; 2. az a partszakasz, ahol a folyó a tengerbe, tóba vezeti a vizét.
Folyóvíz munkavégző képessége
a vízfolyásnak az áramló víz helyzeti és mozgási energiájából adódó képessége, amellyel alakítani képes a medrét.
Forrás
a felszín alatti víz felszínre bukkanása természetes úton a víztartó rétegek megszakadása következtében.
Főfolyó
az a folyó, amelybe a vízgyűjtő területén lévő összes vízfolyás belevezeti a vizét, és közvetlenül a világtengerbe ömlik.
Földközi tenger
két egymáshoz közel fekvő kontinens között kialakult, önálló medencéjű és vízháztartású állóvíz, amely csak keskeny szoroson át érintkezik az óceánnal (pl. Földközi-tenger).
Gleccser (jégár)
a hóhatár feletti övezetben lehulló hóból, illetve az abból kialakult firnből képződött jégtömeg, amely a nehézségi erő hatására mozog lefelé a lejtőn; a vastag jég alsó része a nyomás hatására képlékeny anyagként viselkedik, ezért a gravitáció mozgatja, és a jégbe fagyott kőtörmelék segítségével maga alatt „U” keresztmetszetű völgyet váj.
Gleccserpatak
olvadás hatására a jégár végén keletkező vízfolyás, ami lisztfinomságú hordalékot szállít.
Gyógyvíz
olyan ásványvíz, amelynek orvosilag bizonyítottan gyógyhatása van.
Hévíz (termálvíz)
20 °C-nál melegebb felszín alatti víz.
Hullámzás
a vízfelszíneken a szél által keltett rezgőmozgás, a vízrészecskék folyton ismétlődő, zárt körpályán való mozgásának eredménye; a tenger felszínének ütemes emelkedése és süllyedése.
Időszakos folyó
nem folyamatos vízutánpótlású vízfolyás, amely hosszabb-rövidebb időre (pl. az év egy részében, vagy akár évtizedekre is) kiszárad, majd később újra szállít vizet.
Jéghegy
a tengerbe nyúló gleccserekről vagy a szárazföldi jégtakaróról leszakadt, a tengeráramlás által szállított jégtömeg a hidegvizű óceánokban, amelynek a jég és a tengervíz közötti sűrűségkülönbség miatt csak a kilenctized része emelkedik a vízfelszín fölé.
Jégsivatag
tartósan hóval borított, nagy kiterjedésű terület a hideg övezet poláris részén (sarkvidéki öv); egyhangú, fagyos jég- és hómező, ahol a hulló csapadék mennyisége a sivatagokéhoz hasonlóan évente legfeljebb 250 mm.
Jégvájta tó
a jégtakaró letaroló munkája révén hullámossá vált felszín mélyedéseit kitöltő, általában kis területű állóvíz.
Jövevényfolyó
olyan vízfolyás, amely száraz területeken keresztülhaladva is képes megtartani vizét anélkül, hogy mellékfolyót venne fel (pl. a Nílus).
Karsztvíz
karsztosodó kőzetek, uralkodóan mészkövek szénsavas víz által kioldott üreg- és járatrendszerében, valamint a hasadék- és repedéshálózatában tárolódó és mozgó résvíz.
Krátertó
kialudt vulkán kráterében vagy meteorit becsapódása által kialakított kráterben felhalmozódott állóvíz.
Láp
a tó természetes úton való feltöltődésének végső állapota; az elsekélyesedő tómedence fokozatosan feltöltődik a pusztuló növényzet és egyéb szerves anyagok tőzegesedése során.
Lavina
hótömeg lejtős tömegmozgása a hóhatár fölé vagy annak közelébe emelkedő hegységekben. Többnyire tavasszal, nagy havazás utáni enyhüléskor keletkezik; a lezúduló nagy hó- és jégtömeg egyre növekszik, és minden útjába kerülő tárgyat magával ragad.
Magashegységi jég
a hóhatár fölött, a csonthógyűjtő medencékben összegyűlt hóból származó jég.
Maradványtó
1. a tenger vízszintjének csökkenése következtében valamely mélyedésben, medencében hátramaradt állóvíz; 2. korábbi, jóval nedvesebb időszakban létezett nagy kiterjedésű tó csekély mai tómaradványa.
Meder (folyómeder)
a közepes vízállású vízfolyás által elfoglalt természetes, hosszanti mélyedés, amelyben víz lefolyik.
Mellékfolyó
nem közvetlenül a világtengerbe, hanem valamely nagyobb folyóba ömlő felszíni vízfolyás; általában rövidebb, kisebb vízhozamú, és kisebb vízgyűjtőterület tartozik hozzá, mint a főfolyóhoz.
Mesterséges tó
a társadalom tevékenysége során keletkezett mélyedésben (pl. bányagödör) vagy folyóvíz elrekesztésével keletkezett állóvíz.
Mocsár
a tó természetes úton való feltöltődésének az az állapota, amikor a sekély mélységű állóvízben a növényzet elszaporodása miatt már csak helyenként csillan meg a nyílt víztükör.
Morotvató
a középszakasz jellegű folyó túlfejlett kanyarulatának természetes lefűződésével vagy mesterséges levágásával létrejött tó.
Óceán
hidrológiai értelemben: a világtenger része, önálló medencében helyet foglaló, önálló áramlási rendszerű, hatalmas, mély, sós víztömeg (Atlanti-, Csendes-, Indiai-óceán, Jeges-tenger); földrajzi értelemben: az óceáni medence a benne lévő és mozgó sós víztömeggel együtt.
Oldalazó szakaszjelleg (középszakasz jelleg)
a vízfolyásnak az az állapota, amikor energiája még elegendő a hordalék elszállításához, de a mélyítő munkához már kevés; egyensúlyi állapot, hisz ugyanannyi hordalék érkezik és keletkezik helyben, mint amennyi távozik, ezért széles völgyében kanyarogva halad, újabb és újabb kanyarokat fejleszt, medrének homorú partját pusztítja, domború partját hordaléka lerakásával építi.
Öböl
a tengerek, tavak szárazulatba többé-kevésbé benyúló, három oldalról szárazfölddel határolt része.
Örökhó övezete
azok a területek a hóhatáron túl, amelyeket tartósan (nem örökké!) borít a hó.
Part
az óceán, tenger vagy tó és a szárazföld érintkezési sávja.
Peremtenger
a földrészek szegélyéhez kapcsolódó, önálló medencével nem rendelkező állóvíz, amelyet az óceántól szigetek vagy félszigetek választanak el (pl. Japán-tenger).
Pusztuló part
az állóvíznek és a szárazföldnek olyan érintkezési szakasza, ahol a lepusztító tevékenység hatására a tengerpart folyamatosan hátrál.
Résvíz
a szilárd kőzetek réseiben, repedéseiben, hasadékaiban és üregeiben mozgó és tárolódó felszín alatti víz.
Rétegvíz
két vízfogó réteg közötti víztartó rétegben elhelyezkedő és mozgó felszín alatti víz, ami azonban nem különül el más felszín alatti vizektől (ezért ma már nem tekintik önálló felszín alatti víztípusnak).
Sodorvonal
a vízfolyások legnagyobb sebességű pontjait összekötő vonal, ami nem mindig esik egybe a folyó középvonalával, mert a kanyarokban a centrifugális erő hatására a homorú oldalra tolódik; eredményeként a meder aszimmetrikus lesz.
Szélkifúvásos tó
széljárta területek szél által kimélyített mélyedéseiben kialakuló, csapadékból vagy talajvízből táplálkozó, általában kis területű állóvíz.
Szerkezeti (tektonikus) eredetű tó
szerkezeti mozgások által kialakított süllyedékben felhalmozódott állóvíz.
Szökőár
különlegesen erős dagály, ami havonta kétszer (újholdkor és teliholdkor), a Hold és a Nap tömegvonzásának egybeesésével alakul ki, amikor a három égitest egyvonalban van.
Tagolatlan partvidék
a világtengernek és a szárazföldnek olyan érintkezési vonala, amelyet egyáltalán nem, vagy csak ritkán szakítanak meg öblök vagy félszigetek.
Tagolt partvidék
a világtengernek és a szárazföldnek olyan érintkezési vonala, amelyen szigetek, félszigetek, öblök váltakoznak.
Talajnedvesség
a talajszemcsék közötti hézagokban a szemcsék felszínéhez hártyaszerűen tapadó felszín alatti víz.
Talajvíz
a legfelső vízfogó réteg talaj- és kőzetszemcséi között mozgó és tárolódó víz.
Tenger
a szárazulatokat körülvevő vagy azokba ékelődő óceáni medencerészek a bennük lévő sós víztömeggel együtt.
Tengeráramlás
a tengeri vízkörzés része, a világtenger felszínközeli rétegében létrejövő, tartósan egy irányba haladó, örvénylő vízmozgás, amelyet az állandóan egy irányban fújó szelek működtetnek. A forró övezet óceánjainak meleg vizét a meleg tengeráramlások vezetik a mérsékelt és a hideg övezetbe, a sarkvidékek felől pedig a hideg tengeráramlások vezetik a környezetüknél hidegebb vizet a mérsékelt övezetbe és a mérsékelt övezetből a forró övezetbe.
Tengeri csatorna
tágas tengeri térségeket, tengerrészeket, öblöket összekötő természetes (pl. La Manche) vagy mesterséges (pl. Szuezi-, Panama-csatorna) vízi átjáró.
Tengeri vízkörzés
a tengervíz állandó cserélődése a világtenger felszínén a különböző földrajz helyek között (tengeráramlások), valamint a vízfelszín és a mély között (függőleges áramlások); e jelenségeket a napsugárzás és a tartósan egy irányban fújó szelek működtetik.
Tengerjárás (árapály-jelenség)
a tenger szintjének napi, menetrendszerű ingadozása; a Hold és a Föld közös tömegvonzása következtében, illetve az égitestek közös súlypontja körüli mozgásból származó centrifugális erő hatására a tengerszint szabályos időközönkénti (12,5 óra) emelkedése és visszahúzódása.
Tengerszem
magashegységek kis tavai; többnyire a gleccser által kimélyített egykori csonthógyűjtő medencében (kárfülkében) vagy a morénasáncok mögött keletkezett, általában kerek állóvíz, kis tó.
a szárazföld minden oldalról zárt mélyedését kitöltő állóvíz, amely nincs közvetlen kapcsolatban a világtengerrel.
Tölcsértorkolat
a tenger felé tölcsérszerűen kiszélesedő és erősen mélyülő folyótorkolat, ami nagy tengerjárású tengerbe ömlő folyókon alakul ki, ahol a tengervíz a folyó hordalékát apálykor magával ragadja, így kimossa, kimélyíti és kiszélesíti a folyó torkolati medret.
Vakár
az átlagosnál jóval alacsonyabb dagály, ami havonta kétszer (első és utolsó negyedkor) alakul ki; ilyenkor a Nap és a Hold a Földhöz képest 90°-os szögben helyezkedik el, emiatt legjobban gyengítik egymás tömegvonzási hatását.
Világtenger
a szárazföldeket körülölelő sós víztömeg, az óceánok és a tengerek összessége; a Föld területének 71%-át foglalja el, kb. 361 millió km2-t.
Vízállás
a folyó- vagy állóvíz szintjének egy adott ponton elhelyezett vízmércén leolvasott, meghatározott 0 szinthez viszonyított magassága.
Vízesés
a vízfolyás mederesésének szerkezeti eredetű törések hatására vagy kőzetrétegek határán keletkezett lépcsőn való hirtelen megtörése, ahol a víz magasabb szintről zúdul a mélybe.
Vízgyűjtő terület
az a terület, amelynek a felszínen lefolyó és a felszín alatt áramló összes vize egy vízfolyásban gyűlik össze és ily módon jut a világtengerbe; vízválasztóval határolt terület.
Vízhozam
a vízfolyás vizsgált keresztmetszetén 1 másodperc alatt átfolyó víz mennyisége (m³/s).
Vízjárás
a vízfolyás vízhozamának és vízállásának változása (egy év alatt kirajzolódó átlagos ingadozása).
Vízrendszer
az egy folyóvá egyesülő folyóvizek együttese.
Vízválasztó
az egymással szomszédos vízgyűjtő területeket elkülönítő határvonal, amely általában felszíni kiemelkedéseken (hegygerinceken, hátakon, csúcsokon), ritkábban völgyi nyergeken húzódik.
Vízválasztó hegység
olyan hegység, amelynek eltérő oldalain futó vízfolyások különböző vízgyűjtő területhez tartoznak.
Zuhatag
vízesés; szűkebb értelemben a köznyelvben: mély szakadékba zúduló vízesés.

tamop info

Készült az "Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című TÁMOP- 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 pályázat keretében

szechenyi2020