Talajtakaró

Értékelés:
(7 szavazat)
Azonális talajok
a földrajzi övezetességtől független talajok, amelyek kifejlődését a helyi tényezők szabják meg (pl. öntés-, váz- és homoktalajok).
Barna erdőtalaj
zonális talajtípus a valódi mérsékelt övben, a lombos erdők alatt képződő közepes humusztartalmú talajféleség; savanyú mállással keletkezik, sok agyagos részt tartalmaz; a csapadék mennyiségétől függ, hogy mennyi szerves anyag mosódik ki belőlük; kilúgozási szintjük (A-szint) általában vastag és gyengén savanyú kémhatású.
Humusz
természetes eredetű, többféle nagy molekulájú vegyületet magába foglaló szerves anyagok csoportja, ami a talajok termőképességét adja; az elhalt növények bomlástermékeiből és az élőlények kiválasztástermékeiből mikroorganizmusok közreműködésével keletkezik.
Láptalaj
azonális talajtípus, olyan területeken alakul ki, amelyek az év nagy részében vízzel borítottak; a nedves, oxigén nélküli környezetben az elhalt növények erjedő bomlásával savanyú, sötét színű, tőzeges talaj képződik.
Laterit
a trópusi területekre jellemző, vas- és alumínium-oxidokban gazdag, ezért vörös színű málladéktalaj.
Mezőségi talajok
zonális talajtípus, az erdőövezettől a sivatagig terjedő füves, pusztai növényzet alatt képződött talajfélék összefoglaló neve, amelyek megfelelők a mezőgazdasági termelés számára; fekete színűek, nagy a szervesanyag-tartalmuk, jó a víz-, hő- és levegőháztartásuk.
Öntéstalaj
általában gyenge termőképességű, fakó romtalaj a vízfolyások mentén. Az időközönkénti áradások azzal akadályozzák a talajképződést, hogy újra és újra iszapot terítenek a már bomló szerves anyagra.
Rendzina
mészkő- és dolomitterületeken karbonátos kőzeteken kifejlődő, sekély termőrétegű, köves talaj. Erőteljes humuszosodás és a gyenge kilúgozás jellemzi.
Réti talaj
azonális talajtípus, amely vizenyős réteken, folyók ártereiben alakul ki; A-szintje sötét, humuszos, magas vastartalmú, B-szintje hiányzik, C-szintjében hirtelen csökken a humusztartalom.
Romtalajok
olyan azonális talajok, amelyek azért alakulnak ki, mert a felszín bolygatása miatt nincs idő a humusz lebomlásához, a talaj kifejlődéséhez (pl. homok- és öntéstalajok).
Sivatagi váztalajok
szerves anyag nélküli, semleges vagy enyhén lúgos pH-jú, kilúgozástól mentes, alacsony humusztartalmú talajok a sivatagban.
Szikesedés
talajfejlődési folyamat, amelynek során a talaj felső részében erőteljes sófelhalmozódás következik be, minek következtében romlik a talaj termőképessége. Az ingadozó talajvízszint váltja ki; vagy azért következik be, mert a területen a párolgás meghaladja a csapadékmennyiséget, vagy azért, mert felszín közelében lévő talaj vízszintje természetes (pl. apadás) vagy mesterséges ok (pl. vízelvezetés, rossz időben végzett öntözés) miatt lecsökken.
Szürke erdőtalaj (podzol)
zonális talajtípus a hideg mérsékelt övben, a tajga alatt képződik. A-szintje savanyú, mivel a tűlevelű avar eleve savanyú nyersanyag, de kémhatását fokozza, hogy a hűvös éghajlaton a sok beszivárgó nedvesség ki is lúgozza, ezért mezőgazdasági művelésre nem alkalmas.
Talaj
a földkéreg legfelső, laza, termékeny rétege, amelyet kőzetszemcsék, humusz, oldatok, levegő és élőlények alkotnak.
Talajképződés
a kőzetek fizikai, kémiai és biológiai átalakulási folyamata, amely során az anyakőzetből talaj keletkezik.
Talajpusztulás
a termőtalajnak a víz, a szél és a különböző tömegmozgásos folyamatok hatására bekövetkező lehordódása, a talaj termőrétegének (A-szintjének) fokozatos elvékonyodása.
Talajszint
a talajszelvény egy szakasza, amelyen jól kivehetők a lezajlott talajképző folyamatok jelei, vagyis amely a szelvény többi részétől, szintjeitől színében, szerkezetében, humusztartalmában stb. eltér. A talajok többségét az alábbi három szint jellemzi: A-szint: humuszban leggazdagabb, a felszínről beszivárgó víz a szerves és szervetlen anyagok legnagyobb részét kilúgozza belőle, és mélyebbre mossa; B-szint: a felette lévő szintből kimosódott anyagok felhalmozódási helye; C-szint: az anyakőzet törmelékéből és málladékából áll.
Talajvédelem
mindazon tevékenységek összessége, amelyek a talaj termékenységének megőrzését szolgálják; tágabb értelemben a talajerózió és a defláció elleni védekezést jelenti.
Terra rossa (vörösföld)
a mediterrán területek zonális talajtípusa; vörös színű, agyagos talaj, amelynek kis humusztartalma van, kilúgozott, de semleges kémhatású.
Trópusi vörösföldek
jellegzetesen téglavörös színű zonális talajtípusok az egyenlítői és az átmeneti övben, amelyek erős és gyors mállás hatására jönnek létre, a kovasav, valamint a bennük keletkező sók, bázisok a sok csapadék hatására kimosódnak. Földművelésre alig alkalmasak, mert a szerves anyag gyors lebomlása miatt csak kevés és nyers humusz képződik, és a sok csapadék bemossa a növények számára szükséges tápanyagokat a talaj mélyébe, a talaj felszínén csak az alig oldódó vas- és alumínium-hidroxidok maradnak, ennek köszönhetik színüket.
Tundratalaj
zonális talajtípus a sarkköri övben, a tundra gyér növényzete alatt képződik; a vékony, hiányos szerkezetű, humuszban nagyon szegény talajnak nyáron is csak a felső része enged fel, így a fagyott altalaj nem képes átengedni a hóolvadékot, emiatt a talaj vizenyős, tőzeges.
Váztalajok
azonális, főleg mállás során keletkezett talajok, amelyeknek rossz a tápanyag- és vízforgalma, ezért azokon a növényzet megtelepedésére alig van lehetőség.
Zonális talajok
azok a talajok, amelyek jellemzői tükrözik valamely földrajzi öv vagy terület sajátosságait (éghajlatát, természetes növényzetét), azokhoz igazodnak (pl. mezőségi talaj, podzol).

Események

Nincsenek események

tamop info

Készült az "Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című TÁMOP- 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 pályázat keretében

szechenyi2020