Földrajzi fogalomtár

Éghajlati, földrajzi, növényzeti övezetesség

Értékelés:
(6 szavazat)
Állandóan fagyos éghajlat
a hideg övezet sarkvidéki övének éghajlata, amelyet a keleties (sarki) szelek alakítanak. Egyetlen évszaka a zord tél, egyik hónap középhőmérséklete sem emelkedik 0 °C fölé, az évi középhőmérséklet igen alacsony (-50 – -10 °C), viszont az évi közepes hőingadozás igen nagy (25–55 °C), több hónapos nappalok és éjszakák váltják egymást, a napi hőingadozás igen kicsi. Évente 200–300 mm csapadék hullik hó formájában.
Átmeneti öv
a forró övezetnek a passzát szélrendszer leszálló és felszálló ága hatása alatt álló öv, ahol egy csapadékos és egy száraz évszak váltja egymást; szavanna éghajlat és szavanna növényzet jellemzi, amely területén vadgazdálkodást folytatnak; az erdős szavanna alatt vörösföldek, a térítők felé a csapadék csökkenésével sárgaföldek fejlődnek, amelyek csak ugaroló földművelésre alkalmasak; a füves szavannák alatt fekete szavannatalaj van, amelyen ültetvényes gazdálkodást (cukornád, gyapot, földimogyoró, köles, kávé termesztése) folytatnak; folyói ingadozó vízjárásúak; a mállás és az aprózódás felváltva formálja a felszínt.
Babérlombú erdő
a bő csapadékú, nagy nedvességű monszun terület természetes növénytakarója; bőrnemű, örökzöld levélzetű, ritkás lombú fák alkotta erdő; Ázsiában és Észak-Amerikában babér- és tölgyfajok, liliom- és tulipánfák, kámforfa, fikuszok, mocsári ciprus, Ausztráliában és Dél-Amerikában araukária fenyő a jellemző fajai.
Éghajlati övezetesség
az éghajlatok övezetes elrendeződése a szárazföldeken, aminek alapját a szoláris övezetesség adja, de a földrészek és a tengerek szabálytalan elrendeződése, a szárazföldek domborzata, a szélrendszerek és a tengeráramlások miatt határai nem esnek egybe a nevezetes szélességi körökkel, és nem mindenhol párhuzamosak a szélességi körökkel.
Egyenlítői éghajlat
a forró övezet egyenlítői övének éghajlata, amely területe egész évben a felszálló légmozgás (a passzát szélrendszer felszálló ága) uralma alatt van. Egyetlen évszak van (nyár), amely állandóan forró, fülledt és nagyon csapadékos; az évi középhőmérséklet magas (25–27 °C), az évi hőingadozás nagyon kicsi (2–3 °C), a napi hőingadozás jelentősebb (10–12 °C); az évi csapadékmennyiség nagyon sok, 1800–3000 mm, de a 4000 mm-t is elérheti a hőmérsékleti egyenlítő mentén, minden nap, szinte menetrend szerint esik.
Egyenlítői öv
a forró övezetnek egész évben a passzát szélrendszer felszálló ága hatása alatt álló öve, ahol csaknem minden nap esik az eső; az Egyenlítő mentén kb. a 10° szélességi körökig terjed. Egyenlítői éghajlat van. Folyói bővizűek, egyenletes vízjárásúak; a felszínen erős és gyors a mállás; a sok csapadék kimossa a talaj tápanyagait, le is hordja a talajt, így azok gyenge termőképességű vörösföldek; növényzete az esőerdő, amelynek területét és fajgazdagságát a kíméletlen erdőirtás rohamosan csökkenti; az erdő helyén hagyományosan vándorló-égető vagy ültetvényes gazdálkodást (kakaó, banán, olajpálma, kókuszpálma, kaucsukfa termesztése) folytatnak.
Erdőhatár
az összefüggő erdőterületek határa; a függőleges növényzeti övezetességben a hegyi tajga és a magashegyi tundra határán, a vízszintes övezetességben a hideg mérsékelt öv és a sarkköri öv közötti átmenet területén húzódik.
Esőerdő (trópusi őserdő)
az egyenlítői öv természetes növénytakarója, örökzöld, 5–7 szintű erdő, fényes, kopasz lombú, szabad rügyű fákkal; jellegzetes fajai: ébenfa, mahagóni, mimózák, pálmák, a lombkoronaszintekben fán lakó és liánnövények; korhadéklakók.
Fahatár
a magányos fák utolsó előfordulási határvonala; a függőleges földrajzi övezetességben a törpecserjék és a sziklahavas határán, a vízszintes övezetességben a sarkköri övben, annak hideg mérsékelt öv felöli szélén húzódik.
Forró övezet
a térítőkörök között elhelyezkedő földrajzi övezet, amely a passzát szélrendszer uralma alatt áll; az évi középhőmérséklet 20 °C felett van, az évi közepes hőingadozás kicsi, a napi jóval nagyobb; a csapadék eloszlása alapján három övre: egyenlítői, átmeneti és térítői övre, valamint monszun vidékre tagolódik.
Forró övezeti monszun éghajlat
a forró övezeti monszun vidék éghajlata, a kontinensek keleti oldalán jellemző. A hőmérsékleti egyenlítő évszakos eltolódása miatt a passzát szél irányának módosulásával keletkezik, télen a keleties passzát (téli monszun), nyáron az eltérített passzát (nyári monszun) hatása alatt áll; három évszak váltakozik: a 4–5 hónapos tél közepesen meleg és száraz, a tavasz (az esőzések előtti évszak) rövid, forró és nagyon száraz, a nyár is 4–5 hónapig tart, ez az esőzések időszaka (havonta 400–600 mm eső), nagyon meleg és fülledt; az évi középhőmérséklet magas (21–28 °C), az évi közepes hőingadozás kicsi (5–8 °C), az évi csapadékmennyiség sok (1500–2000 mm).
Forró övezeti sivatagi éghajlat
a forró övezet térítői övének éghajlata, az é. sz. és a d. sz. 20–30° között, a térítőkörök mentén jellemző, ahol az év nagy részében a passzát szélrendszer leszálló ága alakítja az időjárást. A nappali felmelegedés itt a legnagyobb a Földön, az éjszakák viszont hidegek, igen nagy a napi hőingadozás (25–30 °C), az évi közepes hőingadozás viszonylag kicsi (10–18° C), az évi középhőmérséklet 21–28 °C, az évi csapadékmennyiség 250 mm-nél kevesebb és kiszámíthatatlan; két évszak van, mindkettő száraz, de a tél meleg, a nyár pedig forró.
Földrajzi övezetesség
az egész Földet átfogó komplex rendszer, a természetföldrajzi jellemzők (az éghajlat, a természetes élővilág, a vízjárás, a talaj, a felszínformálódás), a társadalom-földrajzi jellemzők (a társadalmi-gazdasági élet jellegzetességei) és a környezeti jellemzők együttes, övszerű elrendeződése a Földön.
Függőleges övezetesség
a földrajzi övezetességi rendszer érvényesülése a hegységek területén a tengerszint feletti magasság szerint.
Füves puszta
általában szárazabb területeken előreforduló fűfélékkel borított felszín, amelyet a mérsékelt övezetben prérinek (Észak-Amerikában), sztyeppnek (Ázsiában) vagy pampának (Dél-Amerikában), a forró övezetben pedig szavannának neveznek. A fűfélék gyökérzetének fontos szerepe van a talaj megkötésében.
Havasi legelő
a függőleges növényzeti övezetességben a fahatár és a sziklahavas között húzódik, törpe növésű fűfélék alkotják.
Hideg mérsékelt öv
a mérsékelt övezet hideg övezeti peremén fekvő öv, amely csak az északi félgömbön alakult ki; tajga éghajlata van, ahol a párolgás csekély; természetes növénytakarója a tajga, amelyben erdőgazdálkodás és prémesállat-tenyésztés folyik, szegényes aljnövényzete átengedi a csapadékvizet, ezért alatta kilúgozott, szürke podzol alakult ki; időszakosan váltakozva a fagyaprózódás, a tömegmozgások és a folyóvíz formálja a felszínt.
Hideg övezet
a sarkkörökön belül fekvő terület, amely a keleties szelek hatása alatt áll; középhőmérséklete egész évben nagyon alacsony (0 °C alatt), a csapadék kevés hó formájában esik; az övezeten belül két öv van: a sarkköri és a sarkvidéki öv.
Hóhatár
az a tengerszint feletti magasság, ami fölött, vagy az a földrajzi szélesség (a sarkköri és a sarkvidéki öv határvonala), amin túl egész évben megmarad a hó az adott területen.
Keménylombú erdő
a mediterrán terület természetes növénytakarója; örökzöld erdő, bőrnemű, szilárdító szövetekben gazdag, gyakran szőrös levelű, alig védett rügyű fákból és cserjékből álló vegetáció; jellegzetes alkotói: magyaltölgy, paratölgy, mandulafenyő, aleppói fenyő, feketefenyő, cédrus, ciprus, jegenyenyár, nagy illóolaj tartalmú cserjék (pl. rododendron, oleander).
Lombos erdő
a valódi mérsékelt öv óceáni és mérsékelten szárazföldi területének természetes növénytakarója, lombhullató fák és cserjék társulása (bükkösök, tölgyesek, ligeterdők), lombja a hideg okozta vízhiány miatt hullik le.
Mediterrán éghajlat
a meleg mérsékelt öv mediterrán területének éghajlata a földrészek nyugati oldalán. Ősztől tavaszig a nyugatias szelek alakítják, a magukkal sodort ciklonokkal sok csapadékot hoznak, nyáron a passzát szélrendszer leszálló ága a forró övezetből ide tolódik és forró, száraz időjárást okoz; az évi csapadékmennyiség elérheti az 1000 mm-t; az évi középhőmérséklet 10–20 °C, az évi közepes hőingadozás közepes (15–20 °C). Négy évszak váltakozik: tavasszal egyre emelkedik a hőmérséklet és szárazság van, a nyár hosszú, napfényes, forró (középhőmérséklet 22–23 °C) és száraz, ősszel egyre csökken a hőmérséklet és kevés csapadék hullik, a tél pedig rövid, enyhe (középhőmérséklet 6–7 °C) és csapadékos.
Mediterrán terület
a mérsékelt övezet meleg mérsékelt övének területe a szárazföldek nyugati peremén; mediterrán éghajlatát a passzát és a nyugatias szélrendszer évszakosan váltakozva alakítják; barna és a szürke erdőtalaján egykor keménylombú erdők díszlettek, melyeket mára csaknem teljesen kiirtottak; helyüket örökzöld, tüskés bozót (macchia) foglalta el; aromás, olajos termések és levelek (pl. olajfa, vörös tölgy, szentjánoskenyérfa, szamócafa, rekettye, pisztácia, boróka, benge, mirtusz, jázmin, levendula, rozmaring) jellemzik; a másodlagos növényzeten juhot, kecskét legeltetnek; a felszínformálás évszakosan eltérő: hol az aprózódás, hol pedig a csapadék és folyóvíz hatása jelentősebb; földet művelni csak öntözéssel lehet, jellegzetes mediterrán vegyesgazdálkodás (olajfa, szőlő, narancs, citrom, búza, szelídgesztenye, paratölgy termesztése) alakult ki.
Meleg mérsékelt öv
a mérsékelt övezet forró övezet felöli peremén fekvő öv, mindkét félgömbön a 30–45° szélességek között alakult ki; földrajzi jellemzői a földrészek keleti és nyugati felén különbözőek, ennek megfelelően mediterrán és monszun területre tagolódik.
Mérsékelten szárazföldi terület
a mérsékelt övezet valódi mérsékelt övén belül a kontinensek nyugati felén, az óceáni területek mellett találhatók; a nedves kontinentális éghajlaton a folyók vízjárása ingadozó; a többnyire kilúgozott barna erdőtalajon a lombhullató erdő a természetes növénytakaró, amelyen többnyire szántóföldek húzódnak, amelyek vegyes mezőgazdálkodásra (búza, kukorica, cukorrépa, zöldségféléktermesztése) adnak lehetőséget; a legeltető állattartással szarvasmarhát és juhot nevelnek; a mállás, az aprózódás, a csapadék és a folyóvizek egyaránt formálják a felszínt.
Mérsékelt övezet
a térítők és a sarkkörök között elhelyezkedő földrajzi övezet (a 30–60° szélességi körök közötti területsáv), amely a nyugati szelek uralma alatt áll; négy évszak váltogatja szabályosan egymást, az évi középhőmérséklet tág határok között változik, az évi hőingadozás és a csapadék mennyisége erősen függ attól, hogy milyen távolságra van egy terület az uralkodó légáramlás irányából eső tengertől; hőmérsékleti alapon három övét különítik el: a meleg mérsékelt, a valódi mérsékelt és a hideg mérsékelt öv.
Mérsékelt övezeti monszun éghajlat
a meleg mérsékelt öv monszun területének éghajlata, amit a tenger és a szárazföld eltérő felmelegedése miatt kialakuló trópuson kívüli monszun szélrendszer alakít ki. A nyári monszun az óceán felől a szárazföld felé fúj, így bőséges csapadékot szállít, a téli monszun a szárazföld felől fúj, ezért száraz időjárást okoz; az évi csapadékmennyiség sok (1000–1500 mm); az évi középhőmérséklet magas (10–20 °C), az évi közepes hőingadozás nagy (5–25 °C), a napi hőingadozás évszakonként különböző (nyáron nagy, télen kicsi); négy évszak váltakozik: a nyár meleg és nagyon csapadékos, a tél hideg és száraz, a néhány hetes tavasz és ősz pedig átmeneti jellegű.
Mérsékelt övezeti sivatagi éghajlat
a valódi mérsékelt öv szélsőségesen szárazföldi területének éghajlata, ami az uralkodó légáramlás irányából eső tengerektől való nagy távolság és a domborzati zártság (magas hegységekkel körülvéve) miatt alakul ki. Négy száraz évszak váltakozik: az átmeneti évszakok nagyon rövidek, a tavasz enyhe, az ősz pedig hűvös, a nyár forró, a tél hideg, gyakori a kemény fagy. Az évi középhőmérséklet 0–15 °C, az évi és a napi hőingadozás igen nagy (25–50 °C közötti), évente rendszerint 200 mm-nél kevesebb csapadék hullik.
Monszunerdő (dzsungel)
a monszun vidék természetes növénytakarója. Lombhullató erdő, ahol a fáknak a meleg, csapadékos évszakban van lombozatuk, a száraz évszakban viszont részlegesen lehullatják a leveleiket; gyepszintjük gazdag, de kevés fajból áll. Jellegzetes fái a tikfa, szantálfa, kámforfa és lakkfa, Ausztráliában az eukaliptuszok; a fák között bambuszok, a fákon fán lakó növények élnek.
Monszun terület
a mérsékelt övezet meleg mérsékelt övének területe a szárazföldek keleti oldalán. Mérsékelt övezeti monszun éghajlatát a tengervíz és a szárazföld eltérő felmelegedése miatt kialakuló monszun szélrendszer évszakosan változó irányú szelei alakítják; folyói ingadozó vízjárásúak, nyáron áradnak, ami lehetővé teszi az árasztásos rizstermesztést; természetes növényzete az örökzöld babérlombú erdő, talajai a sárga-, a szárazabb területeken a vörösföldek; nyáron a mállás, télen az aprózódás formálja a felszínt.
Monszun vidék
a forró övezetben a szárazföldek keleti oldalán helyezkedik el; a három évszakos forró övezeti monszun éghajlaton télen alacsony a folyók vízállása, de nyáron hatalmas árvizek vannak; a terület árasztásos rizs-, illetve tea- és cukornádtermesztésre kiválóan alkalmas; a bivalyt és a szarvasmarhát elsősorban igavonó állatnak tartják; télen és tavasszal az aprózódás és a szél, nyáron a mállás és a víz végzi a felszín formálását; talaja az erősen kilúgozott, tápanyagokban szegény vörösföld; természetes növénytakarója a monszunerdő (amit Dél-Ázsiában dzsungelnek neveznek).
Nedves kontinentális éghajlat
a valódi mérsékelt öv mérsékelten szárazföldi területének éghajlata. A párával telt nyugatias szelek uralma alatt áll, de hatása kelet felé mérséklődik. Négy évszak váltakozik: a tavasz egyre emelkedő hőmérsékletű, száraz, az ősz egyre csökkenő hőmérsékletű és enyhén csapadékos, a nyár meleg és az eleje csapadékos, télen hideg van és kevés csapadék hullik. Évi középhőmérséklet 0–15 °C, az évi közepes hőingadozás közepes (10–20 °C), az évi csapadék mennyisége 500–800 mm.
Óceáni éghajlat
a valódi mérsékelt öv óceáni területének éghajlata a kontinensek nyugati partjain alakult ki. A nyugatias szelek az óceán felől egész évben párával teli légtömegeket szállítanak, ezért itt mind a négy évszak szeles, borult és csapadékos; évi csapadékmennyisége 800–1000 mm közötti, hó ritkán hullik; a hőmérséklet kiegyenlített, a tél enyhe, a nyár hűvös, az évi hőingadozás kicsi (5–12 °C).
Óceáni terület
a mérsékelt övezet valódi mérsékelt övének a nyugati tengerparthoz közel eső területein helyezkedik el; a kiegyenlített óceáni éghajlaton a folyók vízjárása egyenletes, sok a láp; elsősorban a mállás a felszínformáló erő; a bőséges csapadék miatt egykor zárt lombhullató erdők alakultak ki, de mára nagy részét legelők foglalják; a nedves legelőket rét- és legelőgazdálkodás hasznosítja (szarvasmarha és juh); az erdők alatt erősen kilúgozott barna erdőtalaj fejlődött, amelyen szántóföldi növények (rozs, burgonya, zöldségfélék, takarmánynövények) termesztése folyik.
Övezet
a földrajzi övezetességi rendszer legnagyobb kategóriája; széles sáv, amely az Egyenlítővel csaknem párhuzamosan, általában megszakítás nélkül futja körbe a Földet a szárazföldeken. Egy forró, két mérsékelt és két hideg övezet van.
Öv
a földrajzi övezetességi rendszer középső kategóriája; az övezeteken belüli keskenyebb sáv, amely az Egyenlítővel csaknem párhuzamosan, általában megszakítás nélkül futja körbe a Földet a szárazföldeken.
Sarkköri öv
a hideg övezet mérsékelt övezettel való határán, a sarkkörök környékén kialakult öv; a tundra éghajlaton a főként mohák, zuzmók és törpefák alkotta tundra a természetes növénytakaró; állandóan nedves a felszín, a folyóvizek is panganak; nyáron csak a talaj vékony felső rétege enged föl, alatta állandóan fagyott jeges altalaj van, télen a fagyaprózódás, nyáron a tömegmozgások formálják a felszínt; a vándorló állattenyésztés is igazodik a természeti feltételek évszakos váltakozásához.
Sarkvidéki öv
a hideg övezet pólusok környéki területein jellemző öv; egyetlen évszaka a zord tél, amelynek során egyetlen hónap középhőmérséklete sem emelkedik 0°C fölé, ezért állandóan fagyos éghajlata van; nincs sem összefüggő növényzet, sem talajtakaró, a felszínt jégtakaró borítja; legfeljebb a fagyaprózódás formálja a felszínt.
Szárazföldi terület
a mérsékelt övezet valódi mérsékelt övén belül a kontinensek belsejét foglalja el. Befelé haladva egyre szélsőségesebb száraz kontinentális éghajlata, a folyók vízjárása is egyre ingadozóbb; a zárt erdőt előbb erdős puszta, majd füves puszta váltja fel; talaja az igen jó minőségű feketeföld (mezőségi talaj), mert a csapadékszegénység miatt a tápanyagok nem mosódnak ki belőle. Jó feltételeket kínál a vegyes mezőgazdálkodásnak (búza, kukorica, napraforgó, gyümölcsök termesztése); az aprózódás és a mállás együtt, egymást váltva formálja a felszínt.
Száraz kontinentális éghajlat
a valódi mérsékelt öv szárazföldi területének éghajlata, amelyet a nyugatias szelek alakítanak. Az évi középhőmérséklet 0–15 °C, az évi közepes hőingadozás 20–45 °C közötti, az évi csapadék mennyisége 300–500 mm. Négy évszak jellemző: a tavasz egyre emelkedő hőmérsékletű, száraz, az ősz pedig egyre csökkenő hőmérsékletű és enyhén csapadékos, a nyár meleg és az eleje csapadékos, a tél hideg és kevés csapadék hullik.
Szavanna
az átmeneti öv természetes növénytakarója, magas füves, gyepes növényzet (pázsitfűfélék); puszták facsoportokkal váltakoznak, amelyek lombja a száraz évszakban (nyáron) lehullik; az esőerdők mentén erdős, a térítőkörök felé közeledve hosszú-, majd rövid füvű szavanna váltja egymást.
Szavanna éghajlat
a forró övezet átmeneti övének éghajlata, az é.sz. és a d.sz. 10°–20° között alakul ki. Területe a passzát szélrendszer hatása alatt áll, leszálló és felszálló ágának évszakos eltolódásai miatt egy száraz és egy csapadékos évszak váltakozik; a tél igen meleg és száraz, a nyár forró és csapadékos, az Egyenlítőtől távolodva a száraz évszak fokozatosan hosszabbodik, az évi csapadék mennyisége 1500 mm-ről 500 mm alá csökken; az évi középhőmérséklet 21–28 °C, az évi közepes hőingadozás igen kicsi (3–10 °C), a napi hőingadozás a csapadékos évszakban kicsi, a száraz évszakban nagy (15–20 °C is lehet).
Szélsőségesen szárazföldi terület
a mérsékelt övezet valódi mérsékelt övében a szárazföldek belsejében (vagy a tengerparthoz közeli, ám hegységekkel közbezárt medencékben) fekvő területet sivatagok, félsivatagok uralják; mérsékelt övezeti sivatagi éghajlata van; az évi közepes hőingadozás igen nagy, a folyók vízjárása is szeszélyes; főként az aprózódás, a szélerózió és a tömegmozgások formálják a felszínt; nincs összefüggő növényzet, csak sótűrő és szárazságot elviselő gyér cserjék tengődnek a sivatagi váztalajokon; legfeljebb legeltető állattenyésztésre (teve, jak, juh, kecske, ló) alkalmas; növénytermesztés csak öntözéssel az oázisokban lehetséges (rizs, gyapot).
Sziklahavas
a függőleges növényzeti övezetesség egyik eleme a havasi legelő és az örök hóval borított területek között.
Szoláris éghajlati övezetesség
a napsugarak hajlásszöge következtében az éghajlatok övezetes elrendeződése a szárazföldeken. Övezetei a térítők között a szoláris forró övezet, ami a legtöbb napsugárzást kapja; a térítők és sarkkörök között a szoláris mérsékelt övezet, ahol a napsugarak beesési szöge soha nem éri el a 90°-ot, de mindennap felkel és lenyugszik a Nap; és a sarkkör és a sarkpont között a szoláris hideg övezet, ahol a Nap az év során legalább egyszer nem kel fel és nem nyugszik le.
Tajga
a hideg mérsékelt öv nagykiterjedésű, tűlevelű erdősége. Jellegzetes fajai: lucfenyő, erdei fenyő, jegenyefenyő, vörösfenyő, tamariszkusz; nyír, rezgőnyár; amelyek alatt csenevész cserjék (pl. áfonya), valamint mohák és zuzmók élnek.
Tajga éghajlat
a mérsékelt övezet hideg mérsékelt övének éghajlata, amely a nyugatias szelek uralma alatt áll. Négy évszak váltakozik: a tavasz és az ősz csak néhány hét és átmeneti időjárása van, a nyár hűvös és csapadékos, a 6–9 hónapig tartó tél zord, kevés csapadék hullik. Az évi középhőmérséklet alacsony (-15–0° C), az évi közepes hőingadozás óriási (20–70 °C), az évi csapadékmennyiség kevés (200–600 mm), nagy része hó.
Térítői öv
a forró övezetnek egész évben a passzát szélrendszer leszálló ága hatása alatt álló öve, ahol nagyon kevés csapadék hullik (az évi csapadékmennyiség 250 mm alatti); a térítőkörök mentén, az é.sz. és a d.sz. 20–30°-a között húzódik; területén a legnagyobb a Földön a nappali felmelegedés, de igen nagy a napi hőingadozás; a nagy szárazság miatt nincs összefüggő növénytakarója, vízfolyásai időszakosak; mállás hiányában csak váztalajok alakulnak ki, az aprózódás és a szél a fő felszínformáló erő; állandó élet csak az oázisokban van; a vándorló legeltetés (teve, kecske, juh) követi az életfeltételek évszakos váltakozását; az oázisgazdálkodással datolyát, búzát, kölest, gyapotot, gyümölcs- és zöldségféléket termesztenek.
Terület
a földrajzi övezetességi rendszer legkisebb kategóriája az öveken belül, amely általában foltszerűen helyezkedik el, akár merőlegesen is húzódhat a szélességi körökre. A mérsékelt övezet valódi mérsékelt övében találhatók: óceáni, mérsékelten szárazföldi, szárazföldi és szélsőségesen szárazföldi terület; a meleg mérsékelt övében pedig a mediterrán és a monszun terület.
Tundra éghajlat
a hideg övezet sarkköri övének éghajlata, amelyet a keleties (sarki) szelek alakítanak. Két évszak váltakozik: a 9–10 hónapig tartó hosszú, kemény telet rövid, hideg és viszonylag csapadékos nyár követi. Évi középhőmérséklet igen alacsony (-20–0 °C), így a talaj mélye még nyáron is fagyott marad, az évi közepes hőingadozás igen nagy (8–45 °C), az éves csapadékmennyiség 400 mm-nél kevesebb.
Valódi mérsékelt öv
a mérsékelt övezet középső része, a meleg mérsékelt és a hideg mérsékelt öv között, kb. a 40–600 szélességek között fekszik; éghajlatát a nyugatias szelek szállította ciklonok határozzák meg, amelyek hatása nyugatról kelet felé gyengül, ezért az övön belül az éghajlatok jellemzőit a szárazulatok nyugati oldalán elhelyezkedő óceántól való távolság határozza meg, ennek megfelelően óceáni, mérsékelten szárazföldi, szárazföldi és szélsőségesen szárazföldi területekre tagolódik.
Valós éghajlati övezetek
a forró, a mérsékelt és a hideg éghajlati övezetek; alapjukat a szoláris övezetek adják, de a földrészek és a tengerek szabálytalan elrendeződése, a szárazföldek domborzata, a szélrendszerek és a tengeráramlások miatt határai nem esnek egybe a nevezetes szélességi körökkel, nem mindenhol párhuzamosak a szélességi körökkel.
Vidék
a földrajzi övezetességi rendszer legkisebb, a területtel azonos rangú kategóriája; olyan meghatározatlan nagyságú terület, amelyet bizonyos szempontból (fekvés, domborzat, növényzet, lakosság, gazdasági élet stb.) sajátos jellegénél fogva egységesnek tekintenek.
Vízszintes övezetesség
a földrajzi övezetességi rendszer érvényesülése a Föld felszínén az Egyenlítőtől való távolság szerint, aminek oka a napsugárzás változó hajlásszöge a Föld gömb alakja miatt.

Események

2017. október 09.
08:00 - 05:00
Jelentkezés Környezettudományi Konferenciára
2017. október 09.
08:00 - 05:00
Új földrajz tanári kézikönyv jelent meg
2017. október 05.
08:00 -
Geotop nap Tatán
2017. október 05.
08:00 -
Zöldgömb Fesztivál 2017 október 14-én
2017. szeptember 29.
08:00 -
Új földrajz szakmódszertani folyóirat = GeoMetodika
2017. szeptember 25.
08:00 -
Lépj be a Magyar Földrajzi Társaságba!

tamop info

Készült az "Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című TÁMOP- 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 pályázat keretében

szechenyi2020