Földrajzi fogalomtár

Vízgazdálkodás, vízvédelem

Értékelés:
(1 szavazat)
Árvédelmi gát
a folyóparttól távolabb fekvő területek védelme érdekében épített, a folyót két oldalról párhuzamosan kísérő töltés.
Ármentesített terület
az árvízvédelmi töltésen kívül fekvő terület, ahol belvízelvezető csatornákkal, szivattyútelepek létesítésével akadályozzák meg az ár- és belvíz odajutását.
Ártér (árterület)
1. az a terület, amelyet a folyó árvize az árvízvédelmi gátak nélkül elöntene; 2. az árvízvédelmi töltéseken belül fekvő terület a vízfolyás két partján, amelyet áradások idején időszakosan elönthet a víz.
Belvízvédelem
olyan intézkedések, amelyeket a belvíz csökkentése vagy megszűntetése érdekében tesznek.
Csápos kút
a talajvíz felszínre jutását biztosító berendezés; a folyóparton telepített függőleges akna, oldalfalából a víztartó rétegben vízszintes irányban csövek (csápok) nyúlnak ki, amelyek likacsain beszivárog a víz és az aknában összegyűlik.
Folyószabályzás
a hajózás, a partvédelem és az ármentesítés érdekében végzett emberi tevékenység, aminek eredményeképpen megváltozik a folyók iránya, hossza és mederviszonya.
Ipari víz
az ipartelepek munkájához, egyes ipari munkafolyamatokhoz felhasznált víz (pl. kazánvíz, hűtővíz, duzzasztóvíz, öntözővíz, szállítóvíz).
Szennyvíztisztítás
a szennyvíztisztító telepeken, tárolókban összegyűjtött szennyvíz mechanikai, biológiai, kémiai fertőtlenítő berendezésekkel végzett tisztítása.
Vízforgatás
a már használt víz hűtést vagy tisztítást követő újrafelhasználása.
Vízkészlet
valamely nagyobb területen a felszíni és felszín alatti vizekből meríthető és felhasználható vízmennyiség, amelynek folyamatos kitermelése nem befolyásolja károsan a terület vízháztartási egyensúlyát, sem az egyes vízgazdálkodási ágak érdekeit.
Vízlépcső
a vízfolyásokon a víz lefolyásának gyorsítása és vízenergia-termelésre hasznosítható esés biztosítása érdekében mesterségesen létrehozott szintkülönbség helyszíne; fő eleme a duzzasztómű, csatlakozhat hozzá hajózsilip; a felduzzasztott felvíz és víztároló.
Víztároló (víztározó)
nagyméretű mederrész, mesterséges tó, vagy tartály, ciszterna, amelyet csapadékos időben vízzel töltenek fel abból a célból, hogy vizét száraz időszakban használhassák (pl. öntözésre, kommunális vízként).
Vízrendezés
a természet hidrológiai hatásai és a földfelszín, valamint annak felszínközeli talajrétegei közötti kedvező kapcsolat kialakítása, a vízkárok megszüntetése érdekében végzett intézkedések, tevékenységek (pl. öntözőcsatornák, víztározók építése) összessége. Élelmiszergazdaság
Agrárgazdaság
szűkebb értelemben a mezőgazdasággal összefüggő termelési, szállítási és elosztási folyamatok összessége; tágabb értelemben ide tartoznak a kapcsolódó szolgáltatások, illetve a mezőgazdaság termékeinek élelmiszeripari, tartósítóipari stb. továbbfeldolgozása is.
Agrárország
olyan ország, amelynek gazdasági életében a nemzeti termék előállításában a mezőgazdaság részesedése meghaladja az 50%-ot, és a kereső lakosság többsége a mezőgazdaságban dolgozik.
Agrotechnika
a mezőgazdaságban használt gépek, vegyszerek (pl. növényvédőszerek, műtrágya) és az alkalmazott termelési eljárások, technológiák együttese.
Állattenyésztés
a mezőgazdaságnak az az ága, amelynek keretében gazdasági haszonállatokat tenyésztenek; élelmiszerekkel és élelmiszer-alapanyagokkal látja el az emberiséget, ipari alapanyagokat szolgáltat, igavonó és teherhordó állatokat ad a gazdálkodáshoz, valamint sport- és szabadidős tevékenységeket szolgál ki.
Árasztásos gazdálkodás
1. az öntözéses gazdálkodás egyik típusa, amely száraz területeken áthaladó nagy folyók mentén (pl. Mezopotámiában, a Nílus-völgyben) alakult ki; a termőföldet a folyó áradása elárasztja, ezáltal termékeny hordalék rakódik le, pótolva a talaj tápanyagait; fő terményei gabonafélék; 2. az öntözéses gazdálkodás másik típusa, amely főleg monszun járta vidékeken (pl. Dél-, Délkelet- és Kelet-Ázsiában) alakult ki; a termőföldet elárasztják, hogy azt tartósan víz borítsa, ami szükséges a térség fő kenyérnövénye, a rizs termesztéséhez.
Belterjes (intenzív) gazdálkodás
az árutermelő mezőgazdaság egyik típusa, amelyet a területegységre jutó nagy költség- és alacsony munkaerő-ráfordítás, nagyfokú gépesítés és vegyszerezés, valamint az ebből következő magas terméshozam, nagy termelékenység jellemez.
Biogazdálkodás (ökogazdálkodás)
szerves trágyázáson, biológiai növényvédelmen és természetes biológiai ciklusokon (pl. vetésváltás, társítás) alapuló mező-, erdő-, tájgazdálkodási, élelmiszertermelési forma, amelyben szintetikusan előállított anyagok (pl. műtrágya, növényvédő szerek) használata nélkül biotermékeket termelnek; fenntartható gazdálkodás, a fogyasztók ökológiai termékek iránti igényét elégíti ki és olyan közjavakat termel, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és a vidékfejlesztéshez.
Családi gazdaság
egy család saját tulajdonú, kis területű (hazánkban max. 300 hektár) termőföldjén, az ahhoz tartozó ingatlan és ingó vagyontárgyak hasznosításával, a családtagok munkáján alapuló gazdálkodási forma.
Égető-talajváltó gazdálkodás
a hagyományos mezőgazdasági művelés, azon belül a szárazgazdálkodás egyik típusa, ami főként az egyenlítői övben jellemző. Művelhető földterülethez úgy jutnak, hogy egy területen felégetik a növényzetet, és amikor néhány évi földművelés alatt a termőtalaj kimerül, újabb területet égetnek fel.
Élelmiszergazdaság
gazdasági ágazat, amely az élet fenntartásához szükséges élelmiszereket előállítja és eljuttatja a fogyasztókhoz; magában foglalja a mezőgazdasági termelést és a termékeit feldolgozó élelmiszeripart, valamint ezek tárolásának, tartósításának, csomagolásának teljes tevékenységi körét, a termékek bel- és külkereskedelmét.
Erdőgazdálkodás
a mezőgazdaság egyik ága, amelynek keretében erdőket telepítenek, tartanak fenn, termelnek ki, tüzelőanyaggal és ipari nyersanyagokkal látja el az emberiséget, anyagokat nyújt más gazdasági ágazatoknak, ipari alapanyagokat szolgáltat, valamint sport- és szabadidős tevékenységeket szolgál ki.
Farmgazdálkodás
a belterjes mezőgazdaság egyik típusa, amelyben az árutermelés gépesített, a földbirtokon fejlett infrastruktúrát használ, általában speciális terméket állít elő a piacra.
Földbérleti rendszer
a termőföld határozott időre (legfeljebb 20 évre) való bérbeadása, használatának átengedése termelési integráció céljára.
Halászat és halgazdálkodás
a mezőgazdaság egyik ága, amely magában foglalja a különböző eszközökkel végzett, tervszerű, rendszerint iparszerű halfogást a halászati vízterületeken, a halak tenyésztését, tartását, a mesterséges halastavak telepítését és lehalászását, valamint a halak védelmét szolgáló tevékenységeket.
Havasi pásztorkodás
legeltető állattartás a hegységek erdőhatár feletti füves pusztáin; Közép-Európában félnomád: nyáron a havasi legelőn legeltetnek, télen istállóban takarmánnyal etetik az állatokat (pl. az Alpokban a szarvasmarhát, a Kárpátokban a juht).
Istállózó állattenyésztés
az állattenyésztésnek az a belterjes formája, amikor az állatokat minden évszakban istállóban tartják, és részben legeltetéssel, részben szemes- és szálastakarmányokkal gondoskodnak a táplálkozásukról.
Kapás földművelés
a hagyományos mezőgazdasági művelés, azon belül a szárazgazdálkodás egyik típusa, amely főként az átmeneti övben jellemző. A talajt kapával lazítják meg; az igás állatok hiánya és a kis terméshozam miatt csak az önellátáshoz szükséges mennyiség termelésére alkalmas.
Közösségi mezőgazdaság (közösség által támogatott mezőgazdaság)
kistermelők (sok kézi munkát kívánó családi farmgazdaságok) és fogyasztók közösségén alapuló, minőségi, többnyire bioterményeket előállító gazdálkodás, amelynek résztvevői együtt vállalják a termelés kockázatát, illetve együtt osztoznak a nyereségen, versenyképesek tudnak maradni egy olyan élelmiszerpiacon, amely a nagyméretű, iparosított rendszert támogatja a helyi gazdaságokkal szemben.
Külterjes (extenzív) gazdálkodás
az árutermelő mezőgazdaság egyik típusa, amelyben nagy területen, kevésbé korszerű agrotechnikával, magas élőmunka- és költségráfordítással általában alacsony terméseredményeket érnek el.
Legelőváltó gazdálkodás
földhasznosítási forma sok szabad földterülettel bíró tájakon; a műveletlen földterületeken feltörésük után éveken át valamilyen haszonnövényt (elsősorban gabonát) termesztenek, majd a talaj kimerülése után parlagon hagyják, legelőként használják, és művelésre újabb területeket törnek fel.
Mezőgazdaság
a gazdaság egyik fő ágazata, amelynek feladata a népesség élelmezése és egyes iparágak nyersanyagszükségletének előállítása; ágazatai: növénytermesztés, állattenyésztés, erdő- és vadgazdálkodás, halászat és halgazdálkodás.
Mezőgazdasági szövetkezet
mezőgazdasági termelésben érdekelt személyek önkéntes társulása abból a célból, hogy közös tulajdonú, demokratikusan irányított vállalat útján valósítsák meg közös gazdasági, társadalmi szükségleteiket.
Monokultúra
mezőgazdasági termelési forma, amikor nagy területen csak egyféle terméket termelnek.
Művelési ágak
földhasznosítási formák, amelyek bizonyos arányban részesednek az összes földterületből a földfelszín hasznosítása szerinti megoszlásban (pl. szántó, rét, legelő, szőlő és gyümölcsös, művelés alól kivont területek, parlagterületek).
Nomád pásztorkodás
a hagyományos mezőgazdaság egyik típusa, az állattartás ősi módja, ami során az állatokat csak természetes növényzettel táplálják. A pásztorok évszakonkénti legelőváltással évente több száz km-t vándorolnak állataikkal, mindig új legelőhelyet keresve. Két fajtája: a sarkkörvidéki és a száraz területek (térítői és átmeneti öv, szélsőségesen szárazföldi és mediterrán területek) nomád pásztorkodása.
Növénytermesztés
a mezőgazdaságnak az az ága, amelynek keretében gazdasági haszonnövényeket termesztenek; alapvető élelmiszerekkel és élelmiszeripari alapanyagokkal látja el az emberiséget, takarmánynövényeket termeszt az állatok számára, alapanyagokat szolgáltat az ipar számára, valamint kertészeti és dísznövényeket termeszt.
Oázisgazdálkodás
az öntözéses gazdálkodás ősi típusa a térítői övben és a szélsőségesen szárazföldi területeken, ahol a mezőgazdasági termelésnek az öntözés lehetősége szab határt. Sokféle terményt állítanak elő; gyakran egymás fölé magasodó szintekben termesztik a különféle növényeket: legalul van a gabona- és zöldségfélék, fölötte a szőlő, afölött gyümölcsfák, legfölül pedig datolyapálmák magasodnak.
Öntözéses gazdálkodás
a hagyományos mezőgazdaság egyik típusa, olyan intenzív gazdálkodás, ahol nincs elegendő csapadék a gazdálkodáshoz, ezért az öntözővizet folyóvizekből vagy felszín alatti vízkészletekből mesterségesen kell odavezetni öntözőrendszereken keresztül. Ezért ezek a tájak főként folyóvölgyekben vagy források, kutak körüli oázisokban vannak. Nagy munkaerő-ráfordítással részben létfenntartásra, részben eladásra termelnek.
Parasztgazdaság
elsősorban a család tulajdonában lévő és saját ellátására termelő mezőgazdasági kisüzem.
Szakosodott mezőgazdaság
egy-egy termék nagy mennyiségű termesztésére, előállítására szakosodott árutermelő mezőgazdasági termelés.
Szárazművelés
a hagyományos növénytermesztő gazdálkodásnak az a típusa, amelyben a csapadék mennyisége miatt nincs szükség öntözésre.
Teraszos művelés
a nagy lejtőszögű területekre jellemző sajátos földművelési mód, ahol a művelt földterületeken a hegyoldalban egymás fölé magasodó lépcsőket, teraszszinteket alakítanak ki, ami megkönnyíti a víz tartalékolását, egyben védelmet is jelent a talajlepuszulás (talajerózió) ellen.
Termésátlag
egy termesztett növény termésmennyiségének egységnyi területre (általában 1 hektárra) eső része.
Történelmi borvidék
olyan szőlőtermelő és feldolgozó körzet, amely gazdasági-történeti tevékenysége során specializálódott termékeket állít elő; az ott élő társadalom valamilyen módon kapcsolatban van a bortermeléssel.
Ugaroltatás
a földművelés egyik fajtája, amikor a termés betakarítása után egy ideig nem vetik be újból a területet, hogy a termőtalaj regenerálódhasson.
Ültetvényes gazdálkodás
az árutermelő gazdálkodás, azon belül a belterjes gazdálkodás egyik típusa, amelyet eredetileg olcsó rabszolga munkaerőre szerveztek a forró övezet nedvesebb éghajlatú gyarmati területein. Csak egy (vagy néhány) terméket, de nagy mennyiségben termelnek; üzemszervezésében a legkorszerűbb és a hagyományos módszerek keverednek. A termények nagy részét még az ültetvényen feldolgozzák.
Vadgazdálkodás
a mezőgazdaság egyik ága, amely magában foglalja a vadászatot és a vadtenyésztést; célja a vadállomány környezettel és gazdasági célokkal összhangban álló egyensúlyának megteremtése.
Vadfoglalás
egy földterület önkényes elfoglalása azért, hogy ott letelepedjenek vagy földet műveljenek az emberek.
Vándorló állattenyésztés
a félszáraz-száraz és fagyos területeken a természetes növényzet évszakos változásaihoz igazodó külterjes állattartási mód, amelyben a megélhetéshez szükséges számú állatállomány eltartása, táplálékkal való ellátása csak állandó vándorlással biztosítható.
Városellátó öv
a város környékén fekvő, de már a város területén kívüli mezőgazdasági terület, ahol elsősorban a városi lakosság ellátására termelnek (fő termékei: tej, zöldségfélék).
Vegyes mezőgazdaság
1. többféle terméket előállító mezőgazdaság; 2. olyan mezőgazdálkodási forma, amelyben a két fő ág, a földművelés és az állattenyésztés) nem szakad el egymástól, a gazdaságokra azok együttese jellemző, ami leginkább a földfelhasználásban mutatkozik meg: a megtermelt gabona jelentős hányadát az állatok takarmányozására fordítják vagy takarmánykészítő üzemeknek adják el.
Vegyes szántóföldi gazdálkodás
többféle terméket előállító növénytermesztés.
Zöld forradalom
a fejlett gazdaságú országok által szervezett nemzetközi segélyprogram a fejlődő országok mezőgazdaságának fejlesztésére, amelynek fő célja az éhínség mérséklése, leküzdése; új, nagy hozamú fajták kikísérletezésével és termelésbe állításával, új termelési módszerek elterjesztésével, a vegyszerezés és az öntözés kiterjesztésével kívánják elősegíteni az élelmiszer-termelés növelését.
Tovább a kategóriában: « Energiagazdaság Ipar »

tamop info

Készült az "Országos koordinációval a pedagógusképzés megújításáért” című TÁMOP- 4.1.2.B.2-13/1-2013-0007 pályázat keretében

szechenyi2020